Vércseppekben keresi a rákot a Nobel-díjas magyar tudós

A Budapesti Műszaki Egyetemen tartott előadást a megosztott fizikai Nobel-díjjal jutalmazott Krausz Ferenc.

Amint arról a 24.hu tudósított, Krausz Ferenc elmondása szerint amikor 2001-ben a világon elsőként állított elő és mért meg attoszekundumos fényimpulzusokat, szinte rögtön felmerült benne a kérdés, hogy mit lehet kezdeni ezzel a felfedezéssel. 2004-ben aztán, amikor egy tőle független kutatócsoport bebizonyította, hogy le lehet tapogatni a fény rezgéseit attoszekundumos fényekkel, megfogalmazódott benne az ötlet, hogy ez az eredmény nemcsak a fizika területén lehet hasznosítható.

Világszerte évente több millió embert diagnosztizálnak valamilyen előrehaladott, négyes stádiumú daganattal, amely sok esetben már áttétes, a gyógyulásra tehát már nincs esély. A magyar államháztartás pedig évente több száz milliárd forintot bukik azon, hogy nyugdíjas éveik előtt, aktív időszakukban betegszenek meg, vagy halnak meg több ezren. A problémát egy fejlett megelőzési rendszerrel lehetne megoldani, ami azonban rendkívül költséges, és az emberek is leginkább csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már megtörtént a baj. A problémára tehát egy olyan megoldás kell, amire könnyen rá lehet venni a polgárokat, emellett pedig gyors és olcsó is: erre Krausz szerint csakis a vérdiagnosztika alkalmas.

A Molekuláris- Ujjlenyomat Kutató Központot (CMF) vezető fizikus szerint a megközelítésük lényege, hogy megpróbálnak olyan jelet kihozni a vérből, ami minden molekuláról képes információt adni. Mint mondta, a rezgő molekulák infravörös fényt bocsátanak ki, ezt pedig attoszekundumos méréstechnikával le lehet tapogatni, így a vér molekuláris összetételének változásait is le tudják követni, amely egy súlyosabb betegség korábbi diagnosztizálását segítheti elő. Ehhez pedig mindössze 50 mikroliter, vagyis egészen konkrétan egy csepp vérre van szükségük.

A minták gyűjtésének 2015-ös kezdete óta zajlik. A kutatók a több ezer összegyűjtött minta és a 470 referencia alapján megállapították, hogy jelentős a különbség a rákos és a hagyományos minták között. Stádiumtól függően eltérő a hatékonysági érték: az egyes stádiumban ugyan még csak 60 százalék, a kettes már 80 körül, a harmadik pedig már efölött van. Arra is rájöttek, hogy a szórást jelentősen csökkenteni lehet, ha van egy alapérték, és csak az éves változásokat kell lekövetni. Így akár évi egy mintavételezéssel is több mint felére lehetne vágni az ingadozást, melynek eredményeként már az egyes stádiumban is 90 százalék fölé lehetne vinni a felismerési arányt.

Az első komolyabb eredmények a jelenlegi kutatások kapcsán 2030-2032 tájékán várhatók Krausz szerint. Persze fontos hozzátenni, hogy minél nagyobb az adathalmaz, annál pontosabbak lesznek az eredmények, hosszútávon ugyanis egy betanított algoritmuson alapuló mesterséges intelligencia segíti majd a diagnosztizálást. Ennek érdekében amerikai és hongkongi terjeszkedés is előkészület alatt áll, az USA-ban például a Stanford Egyetemen fognak vért gyűjteni és vizsgálni.

Krausz Ferenc budapesti előadásáról a teljes tudósítás a 24.hu oldalon olvasható.