Patológus nélkül hiába a 14 napos határidő a rákdiagnózisra

Amint a Medical Online tudósítása szerint elhangzott, a hazai kórházak közül 68-ban működik teljes patológia, 25 helyen csak boncterem van, míg 19 intézményben egyáltalán nincs ilyen tevékenység. A szakterületet nagyon súlyos szakemberhiány és túlterheltség jellemzi, az aktív patológusok száma 250-re tehető, ők évente 42 ezer boncolást végeznek, és 1,8 millió blokkot vizsgálnak, ami azt jelenti, hogy egy patológus szakorvos naponta 42 „üveglemezt” néz meg, és kétnaponta egy szekciót végez. Nekik kell elvégezniük a citológiai vizsgálatokat is, amely évente 720 ezer nőgyógyászati és 73 ezer aspirációs kenetet jelent. A leletek átfutási ideje mintánként és kórházanként nagyon eltérő. A szövettani vizsgálatok eredményei 3–24, az aspirációs citológiai leletek 2–8, a boncjegyzőkönyvek 7–90 nap alatt készülnek el. Az előadó külön kiemelte a nőgyógyászati citológiai leleteket, amelyeket 2–21 nap alatt analizálnak, a magánnőgyógyászoktól érkező minták elemzése lényegesen hamarabb készül el, mint a közfinanszírozott szolgáltatóktól érkező keneteké.

A rosszul meghatározott minimumfeltételek nem minden esetben tükrözik valósághűen az elvégzendő munka mennyiségét, és területi heterogenitás jellemzi a szakmát ellátottságban, hozzáférésben ugyanúgy, mint a munkavégzés mennyisége és minősége tekintetében. Miközben például Nyugat-Dunántúlon 20–40 kilométerenként vannak komplett patológiai osztályok, addig a dél-dunántúli régióban 2–3 patológia működik. Szervezetlen a munkavégzés, a jövedelmező tevékenységeket kimazsolázzák, és az ország egyik végéből a másikba utazik a patológus, a formalinos anyag, vagy a kenet, a személyes ismeretségek mentén, ami a vizsgálati eredmények torzulását is okozhatja, hiszen a minta a hosszas szállítási idő alatt károsodik. Míg a minőségbiztosítás hiánya országosan egységes a patológiában, a leletek formátumára ez egyáltalán nem jellemző: ahány kórház, annyi lelet.

Míg a képalkotó diagnosztikában jelentős a direkt OEP-finanszírozott magánszolgáltatók száma, a patológiában ez nem jellemző, a csekély számú magánpraxis részesedése a 10­–15 milliárd forintos büdzséből mindössze 1–2 százalék. Az eszközellátottságon javíthat a KEOP pályázati forrás, ám jelenleg a víztelenítő és festő automaták átlagéletkora 14–15 év, a patológiák 57 százalékában nincs festő-, 19 százalékukban pedig víztelenítő automata, ami pedig minimumelvárás lenne. Gyerekcipőben jár itthon a digitális- és telepatológia, és bár a Norvég Alapból remény nyílt az e-patológia országos kiterjesztésére, a lehetőség végül a politikai csatározások miatt elúszott; egyébként a 68 teljes patológia közül mindössze 13 rendelkezik metszetszkennerrel.

A patológia és radiológia közötti klasszikus konfliktusban mindkét fél részről vannak jogos kritikai elemek – mondta Laczó Andrea, ugyanakkor a betegek érdekében törekedni kellene az együttműködésre. A közösen végzett aspirációs citológiai mintavételeknél ugyanis akár 10–20 százalékkal csökkenthető az értékelhetetlen kenetek száma, de az emlőrák diagnózisában is előnyt jelent a kooperáció. Egyébként a patológiára vonatkozóan is készült a TÁMOP 6.2.5.-B projekten belül fejlesztési koncepció, amely a centralizációt részesítette előnyben, ezért a területi igazgatósági vezető reményét fejezte ki, hogy a kancelláriák és a térségi modell nem ütköznek, hanem erősítik majd egymást. A kancellária-rendszerrel kapcsolatos aggodalmaikat egyébként mások is megfogalmazták a konferencián, tartva attól, hogy a fiskális szemlélet a nem gazdaságos, ám szükséges orvosi tevékenységeket háttérbe szoríthatja.

A teljes cikk a Medical Online oldalán érhető el.