A felmondás oka: rák

Pénztáros, könyvelő, éttermi alkalmazott, élelmiszerbolti eladó, szakács – néhány olyan munkakör, amelyben munkaadók gondolták már úgy, nem számítanak tovább azokra a dolgozóikra, akikről kiderült, hogy rákbetegek.

– Leginkább fizikai munkások esetében mondják a vezetők, hogy nem tartanak rá igényt, gondolván, nem fogja bírni a munkát. Bár könnyen lehetne úgy alakítani a munkakört, szervezni a feladatokat, hogy gond nélkül maradhasson a munkahelyén, aki betegsége miatt esetleg időlegesen gyengébb – mondja Vasváry Artúrné, a Magyar Rákliga elnöke, akinek tapasztalatai szerint szellemi, értelmiségi munkakörökben nem is igen mondanak föl a betegeknek.

A munkahelyeken általában két okból válnak meg a dolgozótól: vagy azért, mert gyakran hiányzik, vagy azért, mert attól tartanak, hosszú távon nem számíthatnak rá. Dr. Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság elnöke gyakorló orvosként tapasztalja, hogyan kerülnek hátrányba betegei.

– A páciensek szoronganak, többnyire elmondani sem merik, mivel kezelik őket. Félnek, hogy ha kiderül, már nem lesz szükség rájuk – mondja a főorvos, aki elszomorítónak tartja, hogy nem elég a betegséggel felvenniük a harcot, a betegeknek a köztudatban rögzült tévhitekkel szemben is küzdeniük kell. – A rákot legtöbben továbbra is szinte azonosítják a halálos ítélettel, mintha ilyen diagnózissal már semmi jóra nem számíthatnának. Stigma ez, pedig ma már a betegek jó része tökéletesen meggyógyul, teljes értékű munkaerőként dolgozhat ismét, ahogy tette eddig is – mondja Bodoky György, hozzátéve: egy-egy, ma már rutinesetnek számító emlő- vagy vastagbéldaganat gyógyítása átlagosan nyolc hónap, a betegek többsége legfeljebb annyi időre esik ki a munkából, amennyit a kezelések igényelnek.

A szakemberek szerint, mivel a dolgozók többsége ma már szerződéssel dolgozik, munkajogi védelemre alig számíthat: a munkaadó bármikor úgy dönthet, nem tart igényt a munkájára. Az a dolgozó pedig, akit ilyen okból eltávolítottak, oda már úgysem menne szívesen vissza.

Épp a társadalmi hozzáállás, illetve a megkülönböztetés az egyik oka annak is, hogy a leszázalékolási kérelmek harmadik leggyakoribb oka a daganatos megbetegedés. Azaz, gyakran a betegekben is él a tévhit, hogy betegségük időlegesen vagy véglegesen munkaképesség-csökkenést okoz. Holott ma már döntő többségük rehabilitálható lenne.