30 éve szolgálják a végstádiumú betegeket

A hospice protest-mozgalomként szerveződött a haldokló rákbetegeket sújtó közömbösség ellen – kezdte előadását Robert Twycross, a palliatív medicina és a hospice világmozgalom egyik úttörője. A hospice elindítójának, Cicely Saunders-nek a munkatársa barátként üdvözölte Muszbek Katalint, az alapítvány orvosigazgatóját, amit az magyaráz, hogy tőle tanult Londonban palliatív alapismereteket, és együtt vettek részt az európai hospice fejlesztésében. A konferencia másik külföldi előadója, David Oliviere szinte már hazajár Magyarországra, a Pécsi Tudományegyetem által rendszeresen szervezett Palliatív Szimpóziumon gyakran előad. Az előadó a hospice ellátás pszichoszociális aspektusairól beszélt, arról, hogy a végstádiumú, haldokló betegek nem csak testileg, hanem szociális értelemben is haldokolnak: elveszítik munkájukat, társadalmi kapcsolataikat, és gyakran a tabu elzárja őket fontos kapcsolataiktól. Pedig a betegek nem teljes valójukkal haldokolnak – hangsúlyozta – hiszen vannak vágyaik, örömeik, emlékeik.

Muszbek Katalin a kezdetekre visszaemlékezve felidézte, amikor még azért küzdöttek, hogy a daganatos betegek életvégi ellátását egyáltalán finanszírozza a társadalombiztosítás. A következő évtizedre vonatkozóan pedig már az a cél, hogy a világ számos más pontjához hasonlóan Magyarországon se csak a daganatos betegek részesülhessenek hospice-ellátásban.

A Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke, Lukács Miklós más előadókkal összhangban hangsúlyozta, hogy nagyon alacsony a finanszírozás (az otthonápolás finanszírozása 2006 óta mindössze 800 forinttal nőtt), és hogy a betegek későn kerülnek az ellátásba. A tapasztalatokról Muszbek Katalin adatot is mondott: idén áprilisban a segítséget kérő családokban a betegek 46%-a két héten belül elhunyt. „Pedig jóval többet tudnánk segíteni” – emelték ki az előadók.

Ruzsa Ágnes, a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház vezető onkológusa a hospice ellátás klinikai onkológiára gyakorolt hatását vizsgálta előadásában. Azt mondta, hogy az onkológus szakorvosoknak nagyon nehéz kilépni a gyógyító szerepből és a halálról beszélni, mert feléjük nem ez az elvárás, hanem a gyógyítás, így félnek a jogi következményektől.

2014 óta palliatív licenc-vizsgát tehetnek az orvosok, ami arra készíti fel őket, hogy a súlyos betegségek végstádiumában, mikor már a gyógyítás nem reális célkitűzés, miként tudják a beteg fájdalmait enyhíteni, a lehető legjobb állapotban tartani a betegséget is és magát a beteget is. Csikós Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem Alapellátási Intézetének igazgatója, a Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány elnöke előadásában ismertette, hogy jelenleg már 137 orvos szerzett palliatív végzettséget. Csikós Ágnes kiemelte, hogy minden orvosi fakultáson szükség volna palliatív tanszékre.

A beteg és a betegség közti jelentős különbségre hívta fel a figyelmet Simkó Csaba is a fájdalomcsillapítás kihívásairól szóló előadásában, és elmagyarázta, hogy a betegspecifikus kezeléshez minden beteg esetében sok apró kérdés megválaszolásán át vezet az út.

Benyó Gábor, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület alelnöke előadásában egy nemzeti palliatív stratégia megalkotását szorgalmazta. A stratégia kirajzolná az ellátás szükséges és lehetséges irányait, a megvalósításhoz szükséges lépéseket, vezérfonalat adva a közép- és hosszútávú célok megvalósításához.

Forrás: Hospicehaz.hu