Veiszer Alinda nagyinterjú: Bodoky György saját és mások életéről

„Tudni akartam, van-e olyan diéta, ami tényleg gátolja a daganatok növekedését. Mit egyen, mit igyon az ember, ha rossz híreket kapott. Bodoky György professzor az egyik legelismertebb onkológus. Ezért hívtam meg. Aztán persze másról is beszéltünk, mert mint kiderült Bodoky professzort érdekli a kortárs irodalom és festőművészet, és a történelem is, hiszen maga is szamizdatos volt (ez mondjuk véletlenül derült ki). És persze megkérdeztem arról, amiről ma minden orvost megkérdeznék, hogy marad-e a Kamarában” – harangozta be Veiszer Alinda a Bodoky Györggyel készült nagyinterjút.

Amint azt a Telex szemlézte, az interjú rendkívül szerteágazó: van benne szó arról, mitől lehetnek rosszabbak a hazai rákmutatók más országokénál, a hazai rákszűrésekről, a gyógyítás és a lelkisegély közös erejéről, a sarlatán, gyógyulást ígérő hamis szerekről, az onkológiai osztályt halálos betegen megjárt Esterházy Péterről.

Amint kiderül, a professzor családja igazi orvos dinasztia – dédapja a Bethesda Kórház alapítója, nagyapja és nagybátyja is volt ott igazgató – a másik ágon református lelkészek vannak, édesanyja öccse az Egyházak Világtanácsának alelnöke is volt. Ő nem mellesleg svájci volt, de a család Magyarországon élt a szocializmus évtizedeiben, bár a főorvos három testvére Svájcban telepedett le.

Bodoky György viszont maradt, a demokratikus ellenzékbe is elsodródott. „Azt hittem, valamit csinálni fogunk. Látom, hogy semmit sem csináltunk igazából” – mondja, pedig tett: szamizdatot terjesztett, sőt, egyszer Svájcból mikrofilmen csempészte haza Konrád György harmadik regényét, „A cinkos” címűt, de a határon lebukott, három évre bevonták az útlevelét is. „Nem egy hős voltam. A másodvonalban voltam, de köztük voltam, ott éreztem jól magam” – mondja, ahogyan azt is, hogy svájci édesanyja magyar nyelvű bibliákat csempészett Romániába, pedig ennek a Ceaușescu-rezsim idején, az 1970-es 80-as években volt kockázata.

Amint arra a Telex összefoglalója is kitér, az interjúban szó esik a László Kórházban kialakított onkológiai osztályról is, amelynek a vezetője. A László Kórházban eredetileg 3 kórtermet kapott egy 110 éves épületben. Azután alapítványi, kormányzati segítséggel az épületrész egyre terebélyesedett. Idővel folyt ott klinikai gyógyszerkutatás „kúraszerű ambulancia, ahol kezeléseket végzünk, fekvőbeteg rész, pszichoonkológiai egység, hospice egység.” Családja segítségével eleinte otthonról vitt be az osztályra festményeket. „A művészet és a gyógyítás párbeszéde nem is kérdés” – mondta, megjegyezve, hogy az osztálya tulajdonképpen „a legnagyobb magyar kortársmúzeum, 70 ezer ember látogatja egy évben. Szerintem fantasztikus”. Igaz, ezt a spontán kortársmúzeumot kényszerből látogatják az emberek, de Bodoky György szerint a kezelésben igenis számít az az atmoszféra, amelyet a képek teremtenek meg.

Itt kezelték Esterházy Pétert, aki megírta az élettől búcsúzva a Hasnyálmirigynaplót, és itt volt majdnem az utolsó pillanatig Halász Péter avantgárd rendező-író, aki egy hónappal azelőtt, hogy 2006-ban New Yorkban meghalt volna, a Műcsarnokban megrendezte saját temetését.

Veiszer Alinda kérdezte Bodoky Györgyöt a halálhoz való viszonyulásáról is. Amint azt a Rákgyógyítás.hu kiemelte, válaszában a professzor azt mondta: „Szerintem a legrosszabb halál, ha elcsap egy busz az utcán. Ugyan persze ez lehet gyors és fájdalommentes, de nem engedi, hogy elmondjuk a családtagoknak, amit el kell mondanunk, megakadályoz abban, hogy méltó módon lezárhassuk az életünket. A halál mindannyiunk része. Egyik feladatom, hogy minél távolabbra toljam a halált és minőségi életet adjak azoknak a betegeknek is, akiket nem tudunk meggyógyítani. Ugyanakkor azért kell a végstádiumú betegeket ellátó hospice szolgálat, hogy amikor ez már nem lehetséges tovább, akkor se engedjük el a kezét a betegeknek. A halált ne tekintsük ellenségnek. Úgy nem lehet egy életen át élni, hogy mivel tudom, hogy meghalok a végén, egy folyamatos ellenségnek tekintem a halált. Ha a halállal nem tudunk valamilyen módon barátságot kötni, akkor elveszett emberek vagyunk.”

Az interjúról a Telex-összefoglaló itt érhető el, a Rákgyógyítás.hu anyaga itt, a teljes interjú pedig – előfizetéssel – itt látható.

Előzetes: