Robotok a műtőkben: interjú a Da Vinci technológia hazai kutatójával

– Az orvosi egyetemen a Da Vinci már tananyag a sebészeknek, vagy egyelőre fakultatív?
A tavaly megjelent új sebészet tankönyv társszerzőjeként büszkén mondhatom, hogy az elméleti oktatás már része a tananyagnak, és mivel néhány egyetemi klinikán már van Da Vinci, így a gyakorlati képzést is elvégezheti, aki érez rá késztetést.

– Ezek szerint van rá igény a hallgatók között.
– Abszolút van. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy hiába lesz valaki a legjobb a robotasszisztált műtétekben, nagyon fontos, hogy az alapokkal is legyen tisztában. A robot ugyanis elromolhat, vagy felléphet egy váratlan komplikáció, például összeomlik a beteg keringése, ami miatt az orvosnak át kell vennie a feladatokat. Az Egyesült Államokban például már nem feltétlenül kell a hallgatóknak megtanulniuk kézzel varrni, vagy ha meg is tanulják, akár éveken át nem is alkalmazzák. Így pedig adott esetben, éles helyzetben nem fognak tudni varrni robot vagy tűzőgép nélkül.

– Mik azok a területek, ahol a robotsebészet már rutinnak számít?
– A legnagyobb számban a nőgyógyászati beavatkozások során alkalmazzák a Da Vincit, egyszerűen mert a test anatómiája miatt a női szervekhez ezzel a módszerrel sokkal könnyebb hozzáférni. Emellett rengeteg urológiai műtétnél is használják, így ugyanis jóval kisebb az impotencia, inkontinencia aránya a felépülést követően. De mindezek mellett nagyjából 150 féle beavatkozásban segíthet a fej-nyak sebészettől az idegsebészeten és a szemműtéteken át a hasi műtétekig. Gyakorlatilag bármilyen operációt lehetne robotokkal végeztetni, csak nem mindent érdemes. Ráadásul mivel idehaza összesen nyolc Da Vincink és öt másfajta, de szintén robottechnológiás gépünk van és ezek mind különféle intézményekben, egyelőre szűkös a kapacitás, nem tudnak mindenkit ezekkel operálni.

– Létezik olyan műtét, amit csak robottal tudnak elvégezni a sebészek?
– Igen, ilyen sikerterület a szemsebészet, ami rendkívüli pontosságot igényel, ezt pedig a robotika képes megadni. Olyan típusú beavatkozásokat is lehetővé tesz, amiket korábban százból egy sebész tudott megcsinálni, itt ugyanis nem jöhet szóba a legkisebb kézremegés sem.

– Mi az, amire viszont egyelőre nem alkalmas?
– A robot sem jelent mindenre megoldást. Például a gyereksebészetben egyelőre nem alkalmazzák, mert a bevezethető eszközökből csak túl nagy méretűeket gyártanak.

– Van valami, amiben a technológia még fejlesztésre szorul?
– Megoldandó probléma, hogy a Da Vinci túlságosan helyigényes, sok műtőbe be sem fér, bár az is igaz, hogy van, ahol már kifejezetten ehhez méretezik a műtőket. Mindenesetre szeretnének a méretén csökkenteni, hogy az ne lehessen kizáró ok. Emellett vannak olyan eljárások, amiket a robot lassít, ezen is lehetne javítani. Szintén probléma, hogy a technológia egyelőre rendkívül drága: egyetlen sebészeti robot értéke több mint kétmillió dollár. Ráadásul a fenntartási költség is magasra rúg: a sterilizálható, de csak 10-15 alkalommal használható, cserélhető végeszközök, amik konkrétan érintkeznek a beteg szöveteivel, extrém sokba kerülnek. Ezekben van egy chip is, ami számolja, hányszor használták, tehát nem lehet csalni vele, na nem mintha ezt bárki is akarná.

A teljes interjú a Házipatika.com oldalon olvasható.