Publikáció az emlőrák okozta áttétek progressziójáról

Amint arról Kulka Janina, a II. Sz. Patológiai Intézet igazgatóhelyettese a Semmelweis Hírek hasábjain beszámolt, bő egy évtizede foglalkozik a primer emlőtumorok és áttéteinek egymáshoz való viszonyával. Az már viszonylag korán kiderült – és több, párhuzamos, egymástól független kutatás is bebizonyította –, hogy az elsődleges és az áttétes tumor között számtalan eltérés figyelhető meg. Ez alapjaiban változtatta meg a daganatos betegek kezelését, mivel hagyományosan minden tumor esetén ugyanazt a terápiát alkalmazták egy-egy páciens esetén, viszont ma már megfogalmazott irányelv, hogy áttétes emlőtumor esetén az áttétből újra meg kell határozni a terápia alapjául szolgáló paramétereket – ismertette az igazgatóhelyettes.

Hozzátette: a Nature-ben megjelent cikk egy mélyrehatóbb, szintén többéves vizsgálatsorozat eredménye. Székely Borbála onkológus rezidens, aki jelenleg a Yale Egyetemen tartózkodik egyéves ösztöndíjjal, PhD-hallgatóként kezdett el Kulka Janinával dolgozni. A boncolási anyagarchívumot áttekintve mintegy 60 esetet gyűjtöttek össze a primer és az áttétes tumorok szövettani leírásával, és a betegek kórtörténetének feldolgozásával. Székely Borbála fél évet töltött ösztöndíjasként az USA-ban az MD Anderson Cancer Centerben, ahol a magyar származású Pusztai Lajossal dolgozott együtt. Rajta keresztül került kapcsolatba a brüsszeli Institut Jules Bordet kutatójával, Christine Desmedttel, aki szintén hasonló kutatással foglalkozott. Kulka Janina felidézte, hogy az új együttműködés kezdetén vett fordulópontot a kutatás, amikor is lehetőség nyílt megbeszélni az addigi eredményeket és a további lépéseket. Végül a kutatók csaknem 60 esetből választották ki azt a 10-et, amiből a széleskörű szakmai összefogással készült cikk megszületett.

A Nature Communications nyomtatott változatban májusban, online felületén áprilisban tette közzé a kutatás eredményeit. A cikk a tumorok törzsfejlődését írja le, egyfajta családfát rajzolva ki ezzel. A filogenezis leírása segített feltérképezni az elsődleges és az áttétes tumorok között kialakult különbségeket, az áttétek kialakulásának különböző folyamatait: a metasztatikus progenitor sejtpopulációból induló ún. metasztatikus kaszkádot, a heterogén primer tumorok eltérő klónjaiból származó heterogén áttétképzést és a „horizontális”, vagyis metasztázisból eredő további áttétképzést – számolt be Kulka Janina. Az eredmények alapján levont következtetések között említette, hogy a közleményben ismertetett 10 eset alapján alátámasztható az a nézet, hogy csak csontáttét jelenléte esetén érdemes lehet először a primer tumort eltávolítani, mielőtt újabb áttétek alakulnának ki. Oligometasztatikus (kevés áttéttel járó) betegségben pedig az áttétek eltávolítása kedvező hatással lehet a betegség lefolyására. A kutatás tehát azért is jelentős, mert a klinikumban használható eredményekről van szó. Másik érdekes megfigyelés – tette hozzá az igazgatóhelyettes –, hogy kiderült: minél később alakul ki az áttét, annál jobban különbözik az elsődleges tumortól. Általános tanulságként fogalmazta meg a boncolás jelentőségét, mivel az együttműködő intézmények nagy részében már alig végeznek boncolást, de a magyarországi magas boncolási arány miatt nagy adatmennyiség állt rendelkezésre.

A Phylogenetic analysis of metastatic progression in breast cancer using somatic mutations and copy number aberrations címmel megjelent cikk egyik első szerzője Székely Borbála, és a szerzők között a Semmelweis Egyetem további munkatársai is szerepelnek Kulka Janina mellett (Szász A. Marcell, Dank Magdolna, Szentmártoni Gyöngyvér, Tőkés Anna-Mária, a kutatásban Nagy I. Zsófia és Faragó Zsófia TDK-s hallgatóként vett részt). A kutatás folytatásáról Kulka Janina elmondta, jelenleg a II. Sz. Patológiai Intézetben a korai és a késői metasztatizáló emlőtumorok között meghatározható különbségeket keresik.