PARP gátlószerek hatékonyságának növelése: új kutatási publikáció

A Nucleic Acids Research folyóiratban közölt tanulmányukban szegedi kutatók bemutatják, hogy ha a rákos sejtekben lecsökken vagy eltűnik a POLE3 és a POLE4 fehérje (a DNS polimeráz epszilon enzim kis alegységei), akkor már alacsony dózisú PARP gátlószer alkalmazása mellett is leáll az osztódásuk és elpusztulnak.

A különböző rákos megbetegedések elleni stratégiák egyre finomodnak, célzottabbá válnak ahogy megismerjük a betegséget okozó daganatsejtek molekuláris működését. Az újfajta terápiák kihasználják az úgynevezett szintetikus letalitás jelenséget: a sejtek bizonyos molekuláris útvonalakban bekövetkező hiányosságokat külön-külön jól tolerálnak, de elpusztulnak, ha két fontos útvonal egyszerre akad el. A szintetikus letalitást, mint terápiás lehetőséget majd két évtizede a BRCA1 és BRCA2 (Breast Cancer Susceptibility protein) fehérjék mutációi kapcsán vetették fel, amelyek esetén bizonyos DNS hibajavítási útvonalak nem működnek és hajlamosítanak emlő-, petefészek-, valamint prosztatarák kialakulására. Ha ezekben a ráksejtekben egy másik útvonalat, a PARP enzim működésén alapuló hibajavító mechanizmust gyógyszeresen gátolják, akkor a ráksejtek sikeresen elpusztíthatók. A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetében Timinszky Gyula munkacsoportja a PARP gátlószerek hatását vizsgálva olyan új célpontokat azonosított, amelyek további rákos sejttípusokat érzékenyítenek ezekre a gyógyszerekre.

A rangos Nucleic Acids Research folyóiratban közölt tanulmányukban bemutatják, hogy ha a rákos sejtekben lecsökken vagy eltűnik a POLE3 és a POLE4 fehérje (a DNS polimeráz epszilon enzim kis alegységei), akkor már alacsony dózisú PARP gátlószer alkalmazása mellett is leáll az osztódásuk és elpusztulnak. Ez a szintetikus letalitás újabb példája, amely különbözik a klasszikus BRCA1/2 útvonaltól, és azokban a ráktípusokban is alkalmazható, amelyek nem hordozzák a BRCA mutációt, vagy újabb mutációkkal visszaállították a DNS hibajavítási útvonaluk működését.

Ezek az eredmények alapján a kutatócsoport most olyan stratégia kidolgozásán dolgozik, amellyel gátolható lehet a POLE4 fehérje bármilyen rákos sejtben, így a PARP gátlószer terápia kiterjeszthetővé válna a rezisztens ráktípusokra is – adta hírül a Szegedi Biológiai Kutatóközpont.

Illusztráció: Szegedi Biológiai Kutatóközpont (brc.hu)