Az ellátásszervezés alapjainak újragondolására kapott lehetőséget az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A reform első lépéseinek menetéről és a többi közt arról is kérdezte a Medical Online az OEP főigazgatóját, mi a garancia arra, hogy esetleg egy a szakma által letett konszenzusos javaslatot a politika nem cincál szét.
Sélleiné Márki Mária – Fotó: Medical Online
– A lakosságszám, vagyis mondhatjuk, hogy fejkvóta alapján jut majd pénzhez egy adott szolgáltató. Az első egyeztetési kör után több intézményvezető illette kritikával azt a tényt, hogy az elosztáskor nem vették figyelembe: vannak és nem is kevesen, akik nem a bejelentett lakcímükön laknak és nem is ott veszik igénybe az egészségügyi ellátást. Felrótták önöknek azt is, hogy sem az életkorral, sem pedig a szociális helyzettel nem korrigálták a fejkvóta összegét. Ez nem okoz torzulást ebben a rendszerben?
– Nem fejkvótáról van szó, hanem az intézmények területi ellátási kötelezettségével arányos, igazságosabb volumenkorlátról. A és B szakmák kijelölt intézményekhez nem kötött ellátásaira (sima HBCS) vonatkozóan az összesített szakmánkénti teljesítmény adatokat lakosságarányosan, a közigazgatási határoknak megfelelően (megye) meghatároztuk. A lakosságszám meghatározásánál a 14 év feletti, állandó lakcímmel rendelkezőket vettük alapul megyénként. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy hány féle tényező befolyásolja, vagy befolyásolhatná az ilyen kvázi fejkvótának, vagy egységszámnak a kiszámítását. A nagy morbiditással és mortalitással járó kórképek finanszírozása, lásd infarktus, stroke, onkológiai kórképekre fordított összegek centrális (regionális-országos) leosztású lenne, hasonlóan a már jól ismert tételes finanszírozású nagyértékű gyógyszerek, eszközök és eljárásokhoz. Ebben a csoportban a szocioökonomiai mutatóknak nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint az AB szakmák alacsonyabb progresszivitású ellátások lakosságarányos felosztásánál. A különböző finanszírozási technikákkal szeretnénk a különbségeket korrigálni. A finanszírozási rendszerünk eléggé szofisztikált ahhoz, hogy az ellátások költségigénye alapján be tudjunk avatkozni, ott ahol erre szükség van. Továbbá a stroke és az infarktus ellátások a *-os HBCS-s ellátások körébe tartoznak, ráadásul ezek között van jó néhány olyan tevékenység, melyek TVK-mentesek is. Az epidemiológiát természetesen figyelembe vettük, ugyanis a 14 éven aluliak ellátására egy külön kasszát szeretnénk létrehozni és számos esetben TVK-mentesség is felmerül, mely jelentősen megkönnyíti az intézményi keretek meghatározását.
– Milyen kritikával szembesültek még a megyei fórumokon?
– Jelezték, hogy például a balatoni régió szolgáltatói szerint jelentős nehézséget okozhat, hogy nem vesszük figyelembe a szezonalitást. De a bejelentett és az ideiglenesen másutt élők – így például az egyetemisták – ellátásának terhei, illetve azok kompenzálása is felvetődött. Mindkét felvetésre van válaszunk: az adataink azt bizonyítják, hogy a nyaralók és a felsőoktatásban tanulók zöme az elektív beavatkozásokat a lakhelyük szerinti szolgáltatónál veszik igénybe. A lakhelyüktől távol a nyaralók, illetve az egyetemisták többségében sürgősségi ellátásban részesülnek, azt pedig TVK-mentesítéssel korrigálhatjuk. Jól körülhatárolható kórképek esetében a volumenkorlát eltörlése nem hordoz nagy kockázatot az egészségbiztosító számára.
– Szabad úgy hozzányúlni a rendszerhez, hogy kizárólag a kórházi aktív ellátáshoz nyúlnak hozzá? Mi lesz kórházi krónikus-és rehabilitációs ellátással, illetve a járóbeteg-szakellátással?
– Az E-Alapból a legtöbb forrás az aktív szakellátásra fordítódik. Először ezt szeretnénk rendbe tenni, csak sorban szabad haladni az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése során.
– Mire számíthat az az intézményvezető, aki hajlandó profilt váltani és vállalja, hogy kizárólag krónikus ellátást nyújt, ám ezzel lehet, hogy nem tudja nullszaldósra tervezni intézményét, holott a fenntartója ezt várná tőle?
– Ez is előfordulhat, de nem hiszem, hogy ettől meg kellene ijedni. Fontos lenne, hogy mindenki racionálisan felmérje, milyen adottságokkal rendelkezik. A felesleges telephelyeket be kell zárni, az ésszerűtlen fejlesztésekbe bele sem szabad kezdeni, vannak álmok, melyekről le kell mondani. Muszáj a racionalitás talaján maradni. Most kaptunk egy lehetőséget, élnünk kell vele. Kompromisszumok nélkül nem fog menni – de szerintem ezt mára már minden intézményvezető megértette. Bizakodom.
– A kormány elvárja az intézményektől, hogy sokszor saját érdekeik ellenében egyezségre jussanak. Mennyi pénzt lehet megtakarítani az új struktúrának köszönhetően? Mit tehet a biztosító, hogy a saját maga eszközeivel hozzájáruljon ahhoz, ne termelődjön újra a közel százmilliárdos adósság?
– Folyamatosan elemezzük az adatokat, igyekszünk a rendszerben rejlő tartalékokat feltérképezni. Szerintünk a megyei-regionális ellátásszervezés átgondolása is hozhat kézzel fogható eredményt, az egynapos sebészeti ellátások arányának növelésében is van tartalék. Erre – legyünk őszinték –, minden szakma tudna példát mondani. Gondolkodunk a tételes finanszírozás körében végezhető eljárások körének kiszélesítésén is. Vannak tartalékok. Becslésekbe nem kívánok jelenleg bocsátkozni, tekintettel arra, hogy az egyeztetések még folynak.
– A jövő szempontjából érdekes kérdés, hogy esetleg a fejkvóta összegét felülvizsgálják-e évente?
– Logikus, hogy ha a forrás az E-Alapban nő, akkor az egy egységre eső fejkvóta is növekszik.
– Mi lesz a HBCS felülvizsgálatával?
– Kritikus pontja ennek a rendszernek, hogy jelenleg ez változatlan, és nagyon sok ellentmondást tartalmaz. Pillanatnyilag – és azt gondolom, hogy erre az évre ez mindenképp igaz lesz – adottságnak tekintjük a jelenlegit a maga nehézségével és a maga ellentmondásaival együtt. Komoly erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy egy jóval egyszerűbb, átláthatóbb, a mai szakmai igényeknek megfelelő kódolási rendszer lépjen a jelenlegi helyébe. De nem idén, ez biztos. Generálisan elképzelhetetlen, hogy a súlyszám forint értéke megváltozzon és növekedjen. Csak célzottan, szakmánként és díjtétel korrekcióval igazítunk a rendszeren – idén erre helyezzük a prioritást.
– Lehet, hogy tévedek, de végső soron ebben az új szisztémában nem válik értelmetlenné az ágyszám, mint tényező? Hisz a széles körű betegellátásnál egy adott keretből kell kijönnie a megyei szolgáltatóknak, a regionális ellátásnál pedig esetszám az ellátás alapja.
– Ez is jogos felvetés. Végső soron ma a fekvőbeteg-ellátás kapacitás egysége az ágy. Amikor azt mondtam, hogy a területi ellátási kötelezettség, a kapacitás, és az ehhez kapcsolódó finanszírozás egységét kell megteremtenünk, akkor ez sem hagyható figyelmen kívül, vagyis erről is kell beszélni, hisz mindenkit érdekel. A ’90-es évektől teljesen elszakadt egymástól az ágy meg a finanszírozás, ezt mindnyájan tudjuk. A korrekciók még tovább torzították ezt, pont ezért gondoljuk, hogy első körben az „A”, „B” szakmás kapacitást ki kell tisztázni. Mi sem tartjuk helyesnek azt a jelenlegi szabályozást, mely a 100 százalék ágykihasználás feletti teljesítményt nem engedi kifizetni. Azt mondjuk, hogy ne legyen 100%-os korlát, és az intézmény ne abban legyen érdekelt, hogy a beteget mindenáron befektesse, pusztán azért, mert a minimál napot és az átlagnapot el kell érnie az optimális finanszírozás érdekben. Ennek a folyamatnak az eredményeként az ágyszám vélhetőleg a szükségletekhez igazodik. Alapvető cél, hogy az intézetek jövőbeni feladataihoz, feladatarányos kapacitás társuljon.
– Van még egy lényeges kérdés: a kapacitás újraelosztásánál azért előállhat az az eset, hogy egy intézmény kap egy szép területet, sok beteggel, akár jövedelmező, jól működtethető egység jöhetne létre, de nem tudja megtölteni orvossal. Budapesten bizonyos szakmákban akár önkéntes segítőként is elmennek dolgozni az orvosok, Borsodban a közalkalmazotti bértábla minimumának duplájáért sem találni orvost.
– Nem elméleti, gyakorlati a felvetett probléma. Természetesen jelenleg hatósági eljárás keretében a Tisztiorvosi Hivatal kompetenciája, hogy egy egészségügyi szolgáltató szakmai erőforrásainak figyelembevételével működési engedélyben rögzítse az intézmény képességeinek megfelelő szolgáltatásainak körét. Amennyiben az intézmény a területi ellátási kötelezettségének nem tud eleget tenni, akkor az ellátásszervezés kompetenciájával a betegellátásról másik szakmai felkészültséggel rendelkező intézményben kell gondoskodni, nyilvánvalóan a betegellátáshoz szükséges források átlátható átcsoportosításával.
– Lezárult a megyei egyeztetések első fordulója, minden intézményvezető kapott egy dossziét. Mi történik most?
– Államtitkár úr úgy határozta meg, hogy február 20-ra szeretné a megyei egyeztető fórumok által letett javaslatokat kézhez kapni, április 1-jéig szeretné a komplex rendszert kormány elé vinni. Most azt reméljük, hogy a megyei intézményvezetők asztalhoz ülnek, hisz ők ismerik a rendszert. Ők tudnak a legegyszerűbben megegyezni. Az egyeztetést a GYEMSZI jogutódja, az ÁEEK bonyolítja, szervezi, irányítja és a különböző adminisztrációs feladatokat is ő látja el.
– De van B verziójuk? Ha nincs egyezség, akkor van mit letenni az államtitkár elé?
– Természetesen van. Nem győzöm hangsúlyozni: bármilyen egyezség jobb, mint egy fölülről érkező parancs!
– A búcsúkérdés: nem lesz ebből Lovasberény? Mi a garancia arra, hogy a legjobb szándékkal, a legjobb tudás által összerakott és az igazgatók együttműködésével kialakított új struktúrát a politika nem cincálja szét?
– A kormány nagyon sokszor tárgyalta az egészségügy visszatérő aktuális kérdéseit, mely fontos és kiemelt feladat. Az, hogy a kormány elkötelezett az iránt, hogy ennek rendbetétele megvalósuljon, nem kérdés. Mivel államtitkár úr maga is politikus, érti a politika nyelvét, tud úgy érvelni a szakmai koncepció mellett, hogy azt a politikusok is elfogadják. Én magam is úgy gondolom, hogy az egészségügy szervezése teljes mértékben szakmai feladat. Azoknak kell előkészíteni, és azoknak kell végrehajtani, akik ebben megfelelő ismerettel rendelkeznek. Lehet, hogy ebben idealista, vagy túlzottan optimista vagyok – nem tudom melyik a jó szó –, de azt gondolom, hogy ezt a tényt el tudjuk fogadtatni, és láthatóvá tudjuk tenni az eredményeinket.
A teljes interjú a Medical Online portálon olvasható.