Mit remél az áttétes daganatos beteg?

Amint arról az Orvostovábképző Szemle Online cikke beszámol, dr. Jeremy DeMartini (Department of Psychiatry, University of California, Davis) és munkatársai a Journal of Pain and Symptom Management c. lap 2019. januári számában megjelent tanulmánya szerint a vizsgálatban megkérdezett 216 beteg nem feltétlenül tette az első öt elvárás közé a gyógyulást. A kutatók által feltett kérdésekre érkezett válaszok között kiemelkedik az életminőség fennmaradásának vágya (42%). Második helyen az élet meghosszabbítása (32%) szerepelt, melyet a daganat stabilizációja (26%), a daganat megkisebbedése (20%), egy fontos esemény megélése (pl. a gyermek házasságának megtörténte) 14%-ban, majd a fenntartás nélküli, teljes („unqualified”) gyógyulás (12%) követett sorrendben. A betegek további 5%-a adta azt a választ, hogy reálisan gondolkodva nem sok reményt fűz a gyógyuláshoz, de minden megtörténhet. Ilyen módon az esetleges gyógyulásban reménykedők aránya összegezve is csak 17% volt.

Mindamellett a vizsgálat eredményei nem teljesen egyértelműek, hiszen egy 2012 és 2014 közötti felmérésen alapulnak, amikor még az immunkezelések eredményei nem kerültek nyilvánosságra, és nem terjedt el a köztudatban az a – nem mindig helytálló – információ, hogy az immunkezelésekkel jónéhány előrehaladott daganatos beteget meg lehet gyógyítani. Röviden, a vizsgálat eredményei időközben elavulhattak.

Dr. Bishal Gyawali (Brigham and Women’s Hospital in Boston) Hwang doktorral együtt írt kommentárjában megjegyezte, hogy szerencsétlen módon a gyógyszeres klinikai vizsgálatok közel felében nincs kitűzve végpontként az életminőség (QoL), és a vizsgálatok negyedében nem is számolnak be róla (Hwang).

Dr. DeMartini elismeri, hogy a daganatellenes gyógyszerek nem mentesek a súlyos mellékhatásoktól, ezért a betegeknek és orvosaiknak mindig mérlegelniük kell a kezelés előnyeit és hátrányait. Ugyanakkor alig tudunk valamit arról, hogy az előrehaladott daganatos beteg miben reménykedik: a kérdésről szóló tanulmányok hiányosak, kevés a betegszám, a különböző daganattípusok alcsoportjai nagyon kicsik, sok egyéb súlyos betegség is zavarja megítélést.

Jelen vizsgálat alapja a VOICE tanulmány volt, melyben a University of Rochester és a University of California 265, különböző daganatban szenvedő betegét kérdezték ki. A daganatok 50%-át „aggresszívnak” nevezték. Az első 3 hónapban 45 beteg meghalt, ilyen módon csak 216 beteget tudtak értékelni. A vizsgálat kiindulásakor feltett első kérdés az volt, hogy „Miben reménykedsz a…. daganatod kezelésével kapcsolatban?” Amikor ezt a kérdést 3 hónap múlva ismét feltették, akkor a betegek túlnyomó többsége azt válaszolta, hogy „a véleményem alapjában nem változott.” Azaz az életminőség volt a 3 hónapnál végzett második interjúnál is a legfontosabb remény, a végső gyógyulás reménye csak leghátul kullogott. A vizsgálat korlátai közé tartozik, hogy a betegek csak két körülhatárolt országrészből származtak, és elsősorban fehérek, keresztények és tanult emberek voltak.

A vizsgálat során „nyitott végű” interjúkat készítettek a betegekkel, a válaszokat egy kutatócsoport értékelte. Ilyen módon – legalább 95%-ban – nyolc kategóriába lehetett a kiinduláskor és a 3. hónapban felvett válaszokat besorolni. A legtöbb beteg megtárgyalta partnerével, családtagjaival és onkológusával a kezelés lehetőségeit, a betegek kisebb hányada az ápolónővel, a háziorvossal, egyházi személlyel, betegsegítő szolgálat alkalmazottjával beszélte meg az esetleges kezeléseket. A kutatók logisztikus regressziós analízissel kimutatták, hogy a végleges gyógyulás reménye leginkább a fiatalabb betegekben merült fel, és azokban, akik csak a háziorvosukkal beszéltek betegségükről. Dr. DeMartini ezt úgy magyarázta, hogy bár a háziorvos önmaga nem kezel daganatokat, de hosszú ideje jól ismeri a daganatos beteget, holisztikus kapcsolatban van a beteggel és fenn akarja benne tartani a reményt.

A tanulmány szerzői remélik, hogy a klinikusok reális képet adnak betegeiknek a kezelés lehetőségeiről, és ismételten hangsúlyozzák, hogy jelentős kisebbségben vannak azok az áttétes daganatos betegek, akik a végső gyógyulásban reménykednek.