Felhívás

• Nincs találat

Mennyit ér egy hónap emberélet?

„Az lenne a célszerű, ha kimondanák: az állam mennyi pénzt tud adni egy-egy beteg egy megnyert hónapjára, de ez a gondolkodásmód nem illik a magyar köztudatba” – fogalmazott Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke a Vasárnapi Híreknek adott interjúban.

Prof. Dr. Bodoky György

Prof. Dr. Bodoky György

– Más ráktípus jellemző mélyszegénységben élőkre, mint mondjuk bel-budai értelmiségiekre?
– A rossz szociális helyzetben élők körében a fejnyak és a nyelőcső-daganatok gyakoribbak a pancsolt szesz, a rosszabb minőségű dohány miatt. A vastagbélrák ugyanakkor a civilizáció betegsége, az életmód és a táplálkozási szokások megváltozása okozhatja, például a rengeteg véreshús-fogyasztás és a mozgásszegény életmód. Afrikában és Dél-Amerikában alig van vastagbélrák, miközben az USA-ban és Nyugat-Európában egyre több esetet regisztrálnak. Magyarországon enyhe emelkedés tapasztalható, amit még nem lehet tendenciának nevezni. Évente tízezer új vastagbél-megbetegedést jeleznek, tüdőrákból is nagyjából ennyit, prosztata- és emlőrákból évente kb. 8000 újat regisztrálnak. Minden évben mintegy 35 ezer felnőtt hal meg valamilyen rákban.

– A jobb anyagi körülményekkel bíróknak jobbak a gyógyulási esélyei?
– Nem a pénz számít, de például annak a betegnek kedvezőbbek az életesélyei, akinek jobb a társadalmi érdekérvényesítő képessége. Ez is azt bizonyítja, hogy a betegutakat kellene javítani, hogy a beteg mielőbb eljusson a végleges ellátóhelyére. A biztosító bizonyos kezelések esetében rögzíti, hogy melyik centrumban milyen gyógyszerrel és menyire hatékonyan kezelik a betegeket. Jó lenne, ha ezek az adatok nyilvánosak lennének.

– Megfelelő számú onkológiai centrum működik?
– A centralizálás mértéke elérte az optimálisat, megyei szinten is mindenhol elérhető onkológiai ellátás. A fővárosban hat-hét centrum, országosan csaknem harminc működik. Törekedni kell viszont arra, hogy ne legyen további centralizálás, mert az már az egyenlő hozzáférés esélyét sértené.

– Min múlik egy országban a rákkutatás fejlettsége?
– A pénzen kívül a folyamatos kutatómunka hagyományán és az akadémiai, egyetemi háttéren. A rákbetegségben fontosak az alapkutatások, de ebben nem jeleskedünk, a legjobb magyar orvosegyetem a világon a 400. hely környékén áll. Rákkutatásban az USA áll az élen, utána Anglia, Németország és Svájc, ellenben például az agykutatásban vannak nemzetközi eredményeink. A másik fontos pillér a gyógyszeripar fejlesztései: óriási energia, rengeteg pénz és nagy kockázat van benne. Az innovatív gyógyszerek kifejlesztése nagyon hosszú és költséges folyamat, hiszen 1 millió potenciális molekulából csak egy jut el a törzskönyvezésig. Egy új gyógyszer kifejlesztése átlag 1,3 milliárd dollárba kerül, és több mint tíz évet vesz igénybe.

– A komplett molekuláris diagnosztikára június végéig 217 kérelem érkezett az OEP-hez, amelyből 190 kapott pozitív elbírálást. Ez jó arány?
– Azt a génvizsgálatot finanszírozza az egészségbiztosító, amire van finanszírozott gyógyszer. Ez limitált számú vizsgálatot jelent: emlőnél 1, vastagbélben 3, tüdőben 2 vizsgálatot. A szélesebb spektrumú vizsgálatok a célzott terápiákhoz szükségesek, de ha kijön egy olyan génhiba, mondjuk az emlőrák esetében, amire csak a vastagbélrákra törzskönyvezett gyógyszer lenne alkalmazható, azt nem finanszírozza az állam. Ugyanis több millió forint az ára havonta, ugyanakkor jelenleg nincs bizonyíték a hatásosságára emlőrák esetén.

– Egy beteg miben reménykedhet leginkább: az egyénre szabott kezelésekben vagy az immunterápiákban?
– A személyre szabott, célzott terápia új perspektívát nyitott. A kutatások folyamatosak, eredményességük azonban ráktípusonként és egyénenként változik – miközben a tapasztalatok egyre körülhatárolhatóbbá teszik azt, hol és hogyan is kellene beavatkozni. Az immunterápia általánosabb, a betegek 15-20 százalékánál működik, vagyis egyelőre nem eredményez áttörést. Az lenne a célszerű, ha kimondanák: az állam mennyi pénzt tud adni egy-egy beteg egy megnyert hónapjára, de ez a gondolkodásmód nem illik a magyar köztudatba. Pedig ha tudnánk, mennyit „ér” egy emberi élet egy éve vagy egy hónapja, akkor meg lehetne határozni, hogy ezen összeg alatti gyógyszereket az állam finanszírozza, az e fölöttieket pedig nem. Ez átláthatóbb finanszírozási forma lenne, de ehhez kellene némi politikai akarat is. Ám mivel az egészségügy nem négyéves ciklusokból áll, nehéz a politikát megnyerni az egészségügy számára.

A teljes interjú a Vasárnapi Hírek oldalán olvasható.