Immun- és radioterápia alkalmazása a klinikai gyakorlatban

Az abszkopális hatás során a primer tumor besugárzását követően tumorcsökkenést tapasztaltak olyan áttétekben, amelyek nem részesültek a lokális kezelésben: a legtöbb ilyen tapasztalat melanoma malignum, vesesejtes tumor, illetve tüdőtumor vonatkozásában született. A sugárkezelés ionizáció révén fizikai, kémiai és biológiai folyamatokat indít el. Az immunhatás hátterében részben a sugárzás által generált szabadgyök-képződés áll, amely beindítja a DAMP (danger-associated molecular patterns) útvonalat, megváltoztatva így a tumorok mikrokörnyezetét. Ezek mellett számos fehérje termelődése is elindul (pl. kalreticulin), amelyeknek a tumorsejtek megjelölésében, valamint az immunrendszer aktivizálásában van szerepük. A sugárzás immunhatásai között továbbá ismert a lymphocyták rendkívüli sugárérzékenysége, ami a sugárkezelés immunválasz-csökkentő tulajdonságát eredményezheti, némileg ellentmondásba ütközve.

A klinikai kutatások során számos szisztémás immunstimuláló módszer került kifejlesztésre, amelyek közül az immunellenőrzőpont-gátló molekulák és a sugárkezelés terén rendelkezünk a legtöbb tapasztalattal. A leggyakrabban a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein 4 (CTLA4) és a programozott sejthalál protein-1, illetve ligand-1 (PD1/PDL1) gátlókkal történik együttesen vagy egymást követően sugárkezelés. A CTLA4-gátló (ipilimumab) alkalmazása fokozott T-sejt-aktivitást idéz elő, ami stimulálja az immunrendszert, illetve sugárkezeléssel együtt alkalmazva szinergista hatást eredményez. A PD-1 a lymphocyták sejtfelszínén kifejeződő receptor, amelynek aktiválódása a T-sejtek kimerüléséhez vezet, így ennek gátlása szintén az immunrendszer aktiválását eredményezi. Sugárkezeléssel történő együttes alkalmazásakor elsősorban melanomában és vesesejtes karcinómában figyeltek meg abszkopális hatást.

A Barta Zsuzsanna és Szántó Erika (DEKK Onkoradiológiai Klinika, Debrecen) által jegyzett teljes publikáció a Medical Online oldalán olvasható.