Gyógyszerfelhasználás az onkológiában – Bidló Judit előadása

– Mivel lehetne mérni az egészségügyi beavatkozások hatását és eredményességét? Kézenfekvőnek mutatkozik, hogy sok más tényező mellett a két fő szám a várható élettartam növekedése és az elkerült halálozás legyen. Sajnos azonban nem feltétlenül látszódik minden területen, hogy ha több finanszírozást fordítunk a kezelésekre, összességében ezek a számok érdemben változnának – vezette be Bidló Judit az előadását, amelyben számos adatot és tapasztalatot megosztott a hallgatósággal.

Mindenekelőtt a COVID-hatását értékelve elmondta: a 2019-es adatokból kiindulva 2020-ra, majd még inkább 2021-re jelentős mértékben csökkent a rosszindulatú daganatos betegséggel ellátott betegek száma. A járóbeteg ellátásban 80%-ra, a fekvőbeteg ellátásban 79%-ra csökkent a valamely rákbetegség BNO kódjával jelentett páciensek száma.

Az onkológiai kiadásokra rátérve Bidló Judit megállapította, hogy „a tételes finanszírozás hihetetlen mértékben megnövekedett, a költségek robbanását a gyógyszerköltségek hajtják, azon belül pedig az onkológia és a hematológia.” A bemutatott grafikonokból kiderült, hogy a tételes elszámolású gyógyszerek teljes kiadási összegéből annak felét az onkológia teszi ki, valamint az onkológiában és a hematológiában a legmagasabbak az egyedi méltányossági kérelmek alapján keletkezett kiadások is. Az onkológiában 22,6%, a hematológiában 21,8% az aránya a nem befogadott indikáció alapján keletkező kiadásoknak, a gyulladásos betegségekben ez 6,1%, egyéb indikációkban pedig 1,7%.

– A költségrobbanás legfőbb oka az immuno-onkológia térnyerése. A tételes finanszírozásban már annyit költünk immuno-onkológiai gyógyszerekre, mint a vastagbélrák, az emlőrák, a prosztatarák, a tüdőrák és a melanoma célzott kezeléseire összesen és a tendencia meredeken emelkedő. Ráadásul az immunterápiák használatával nem csökkent más célzott terápiák költsége, tehát az immuno-onkológiai gyógyszerek nem helyettesítik, nem kiváltják a szintén költséges célzott onkológiai terápiákat, hanem a forgalmuk ráépül azokra.

Bidló Judit bemutatta a legnagyobb forgalmat generáló immunterápiás gyógyszerek konkrét költségét, majd kitért a prosztatarák és a tüdőrák gyógyszeres kezelésének jellegzetességeire, illetve egy-egy diagram erejéig szólt a vastagbélrák és az emlőrák kezelésében alkalmazott gyógyszerekről is (a felvetített diák letölthetők szakmai regisztrációval rendelkező felhasználóink számára, link a cikk végén).

– Óriási előrelépést jelent, hogy január óta állami finanszírozásban elérhetők a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok, a kis panel széles körben, a nagy panel pedig NEAK jóváhagyással, a 18 fős, minden héten ülésező országos molekuláris onkoteam jóváhagyása után – emelte ki Bidló Judit.

Új dilemmákat jelent, hogy megváltozott a klinikai vizsgálatok struktúrája. A publikált eredmények nem mindig használhatók finanszírozási kérdések eldöntésére, mert nem biztos, hogy elegendő, és megfelelő minőségű olyan adat keletkezik, mely a költséghatékonysági vizsgálatok alapja lehet. A statisztikai relevancia nem mindig jár együtt tényleges, érdemi klinikai előnnyel.

Előadása végén 3 alapirányt ismertetett Bidló Judit:

1. A finanszírozó olyan gyógyszereket fogad közfinanszírozásba, amelyek a klinikai vizsgálatok bizonyítékai és egyéb kapcsolódó bizonyítékok alapján belátható időtávon költséghatékonyak
2. A finanszírozó felülvizsgálja azon gyógyszerek közfinanszírozását, amelyek a valós életbeli gyógyszerfelhasználás mintázatai alapján nem tűnnek költséghatékonynak, nem hozzák az elvárt eredményeket (outcome)
3. A finanszírozó minden gyógyszert abban a mennyiségben és azoknak a betegeknek tesz elérhetővé, amelyben és akik azt a tudományos bizonyítékok alapján igénylik

Bidló Judit felvetített egy fiktív esettanulmányt a költségek és a költség-haszon mérlegelés érzékeltetésére.

„Egy meg nem nevezett, előrehaladott betegségtípus meg nem nevezett gyógyszereit tekintve most arra van információnk, hogy 18 hónappal az első kezelés után a betegek 85,3%-a tünetmentes a hagyományos kemoterápiával. Ezzel szemben az XY gyógyszer hozzáadása esetén ez a szám 91,3%. Ez annyit jelent, hogy amennyiben 100 betegből mind a 100-nak adunk XY gyógyszert, úgy 85 helyett 91 betegnél nem újul ki a daganat 18 hónapon belül (azt nem tudjuk, hogy ez a túlélésükben a végén jelent-e bármi előnyt, mivel van olyan tapasztalat, hogy bizonyos kezelések hatására pl.: később újul ki a daganat, vagy tovább nem romlik, utána viszont egy gyors romlási ütemmel sajnos elvész ez az előny, és a betegek nem élnek így sem tovább). Az elképzelt kezelés ára legyen 20 millió Ft, a valóságban ennél jellemzően több. Így 100 beteg kezelése 2 milliárd forintba kerülne, amiből 6-tal több beteg profitálna. Egy beteg megmentésére (pontosabban a kiújulás valamennyi idővel történő elhalasztására) jutó költség 333 millió Ft/beteg. Még ezen is el lehetne gondolkozni, ha arról lenne szó, hogy enélkül biztosan meghal ezidő alatt a beteg, de itt arról van szó, hogy a hagyományos kemoterápiával is 100-ból 85 beteg tünetmentes.”

– Rendületlenül az iránt vagyunk elkötelezettek, hogy a rendelkezésre álló pénzből a lehető legtöbb megnyert életévet vásároljuk meg – zárta felszólalását a NEAK főigazgató-helyettese.

Kérdésre válaszolva Bidló Judit elmondta: dolgoznak azon, hogy az érvényben lévő finanszírozási protokollok mellett a szakma is naprakésszé tegye saját protokolljait, és a korábbi javaslatok mielőbb érvénybe lépjenek. Az új minisztériumi keretekben azt tapasztalják, hogy egy jól strukturált, a gyakorlati lépések hatékony megtételére koncentráló vezetéssel dolgozhatnak együtt.

Az előadás prezentációja Klinikaionkologia.hu oldalunkon, IDE KATTINTVA tölthető le