ESMO elnök: mit tehetünk az eredményesebb kezelésekért?

– Az MKOT kongresszuson bemutatott adatok szerint nagy eltérések vannak a hazai onkológiák gyógyszer-felhasználási szokásaiban és az eredményességben.
– Az onkológiák között minden országban lehetnek különbségek, ám a kórházak eredményességét nem lehet kizárólag a gyógyszerek hozzáférhetőségében és azok alkalmazásában mérni, hiszen a gyógyításnak számos más összetevője is van. Komplex értékelésre van szükség, mivel az eredményességet befolyásolja a sebészeti ellátás minősége éppúgy, mint az ellátórendszer szervezettsége, a molekuláris genetikai vizsgálatok elérhetősége, az európai szakmai ajánlások követése is. Átláthatóságra kell törekedni, reflektálni kell az adatokra, ösztönözni kell a kórházakat a fejlődésre, a jó gyakorlatok átvételére.

– Hogyan lehet ezt megvalósítani?
– Nagyon fontos a konszenzuson alapuló nemzeti rákstratégia, amelyet a mindennapok gyakorlatába is át kell ültetni. Katalóniában például a daganatsebészeti ellátás auditálására más országból hívunk elismert szakembereket, akik külső szemmel, elfogultság nélkül tudják értékelni a munkát. A kórházakat szembesíteni kell az eredményeikkel, de nem a szankcionálás céljával, hanem a jobbítás szándékával.

– A klinikai onkológiánál maradva: ezen a területen hogyan lehetne javítani a számokon?
– Mivel a lehetőségeket alapvetően meghatározza, hogy milyen stádiumban találkozunk a betegekkel, a nemzeti ellátórendszer szervezettsége alapvető fontosságú. Ha már nálunk van a beteg, egyre kevésbé szabad empirikus úton terápiát választani, tehát nem a múltbeli tapasztalatokra, statisztikákra kell építeni az adott beteg terápiáját, hanem azokra a tényadatokra, amelyeket megtudhatunk az adott beteg adott tumoráról.

– Mit jelent ez a gyakorlatban?
A daganatterápiás célpontok felfedezése és az ezekre hatni képes célzott terápiák új fejezetet nyitottak az onkológiában, ám ma már látjuk: a célzott terápiák által elérhető potenciális előnyök kiaknázása csak a megfelelő betegkiválasztással lehetséges. Ennek pedig alapfeltétele a molekuláris diagnosztika: lehetőség szerint már a diagnózissal egy időben meg kellene történnie azoknak a vizsgálatoknak, amelyek alapján előre megtervezhetők az adott betegnél alkalmazható terápiás vonalak. A molekuláris diagnosztika rutinszerű alkalmazása a hatásos kezelések kulcsa, minél többet tudunk a daganatokról, ez annál nyilvánvalóbb. Erre erősítettek rá az immunterápiákkal szerzett eddigi tapasztalatok is.

– Előadása is az áttétes vastagbélrák molekuláris altípusait járta körbe, az ennek megfelelő terápiás vonalakról szólt. Melyek a főbb üzenetei?
– A genomikai karakterizáció iránymutató az áttétes vastagbéldaganatok optimális kezelési algoritmusának kiválasztásában. A betegség altípusainak meghatározása prognosztikai jelentőséggel is bír, a jövőben egyedülálló lehetőségek rejlenek az altípus-specifikus klinikai vizsgálatokban, mert a kezelések finomhangolásával javulhat az eredményesség. Részletesen fel kell tárni az immunterápiákban rejlő lehetőségeket is az áttétes vastagbélrákos betegeknél: az immun-ellenőrző pont gátló alapú terápiák ígéretesek lehetnek egyes (MSI-H) alpopulációkban, más betegcsoportokban más immunstratégiák hozhatnak előnyt. A kezelések folyamán is fontos a korszerű diagnózis, hogy dinamikus információkat kapjunk a betegség evolúciójáról, például a vérben keringő tumor DNS monitorozásával.

– Mit tehetnek a betegek önmagukért?
– Az ellátás minőségét befolyásolja az is, milyen erősek egy országban a betegszervezetek, ez pedig a betegeken is múlik. Az ESMO munkakapcsolatban van az európai betegszervezetekkel: tanácsadó testületként kikérjük a véleményüket, konzultálunk, visszacsatolást kérünk tőlük. Pozitív példa az emlődaganatos civil szervezetek működése, amelyek sok országban megfelelően képesek képezni a betegeiket és képviselni az érdekeiket, elérik azt, hogy a betegség szűrése és a betegek problémái időről-időre napirendre kerüljenek. Hasonló eredményességre van szükség a vastagbélrák és más betegségtípusok esetében is. Érdemes más országok gyakorlatát, eredményességét, nemzeti rákstratégiáját is megismerni és a jó gyakorlatokat átültetni. A nemzeti rákellenes stratégia alakítása, a betegek képzése nagyon fontos, mivel a betegek tudatossága, együttműködése is befolyásolja, hogy az adott országban rendelkezésre álló lehetőségek közepette milyen eredményességet lehet elérni.