Egyedi méltányosság: Bidló Judit az új rendszerről

– Mivel indokolják, hogy az egyedi méltányossági eljárások állami feladatainak egy részét egy alapítványba szervezik ki?
– Alapvetően két fő indoka van a Batthyány-Strattmann László Alapítvány létrehozásának. Az első, hogy ne mindenben az állam döntsön, hanem érvényesülni tudjon a társadalmi felelősségvállalás, ne csak a biztosítói szempontok játszanak szerepet a döntésekben, hanem valódi méltányosság valósulhasson meg. A második, hogy egy alapítványba be lehet csatornázni az egyéni felajánlásokat, gyűjtéseket is, amelyek ma nagyon kaotikusan valósulnak meg.

– Vegyük ketté a két kérdést. Társadalmi szempontok a döntésekben: társadalometikai bizottság már eddig is működött.
– Az egyedi méltányossági döntések ma nem függetleníthetők a biztosítási szemlélettől. A NEAK-nak két fő szempontot kell figyelembe venni a döntéseiben: az orvosszakmai érveket és a költséghatékonyságot. Ha utóbbi nem bizonyítható, el kell utasítani a kérelmet, függetlenül attól, hogy egyébként emberileg hogyan ítélik meg az esetet. Egy alapítványi döntésben a szigorú algoritmusok helyett nagyobb szerepe lehet az emberi tényezőknek is.

– Ön számtalanszor elmondta, hogy óriásira duzzadtak az egyedi méltányossági költségek, számos lépést is tettek ennek visszafogásáért. Ha eddig az objektív, szigorú feltételek betartása mellett is elszállt a kassza, hogyan kontrollálhatók a költségek, ha ezentúl érzelmi alapon is dönthetnek?
– Az egyedi méltányossági költségek növekedésének azért oka volt a befogadások elmaradása is, amiből csak idén januárban sikerült ledolgozni valamennyit. Az alapítvány felelőssége lesz, hogy lefektesse a döntési kritériumokat, amelyek mentén a működése fenntartható lesz.

– Kik és milyen eljárásrend szerint döntenek majd?
– Ezt ma még nem tudom megmondani, folyamatban van a részletek kidolgozása.

– Nem a TB-kassza hiányát csökkentik a lépéssel, legalábbis a statisztikákban?
– Az alapítvány számára rendelkezésre bocsátott előirányzat is az egészségbiztosítási alap része lesz, csak egy elkülönített soron. Elsődlegesen nem a megtakarítás a cél, hanem a pénzek hatékonyabb felhasználása.

– Mekkora összeget fog tartalmazni ez a rubrika?
– Ezt a költségvetési törvény fogja meghatározni.

– Azt mondta, hogy szeretnék becsatornázni az egyéni felajánlásokat is, ami nyilván nagyságrendekkel kisebb tétel az előbbihez képest.
– Időről-időre vannak olyan egyéni kezdeményezések, amikor pénzt gyűjtenek valakinek idehaza nem támogatott gyógyszerére vagy államilag nem finanszírozott külföldi gyógykezelésére. Olykor orvosilag teljesen irracionális kezdeményezéseknek nyerik meg az emberek jóindulatát. Intézményesített formában az adománygyűjtés szakmailag megalapozottan működhet. Ez megoldást adhat azokra az esetekre is, amikor a célzottan összegyűjtött összegeket egy adott személy már nem tudja felhasználni, mert változott a betegségének a státusza, netán meghalt. Ilyenkor az alapítvány átlátható módon fel tudja használni az adott összeget más méltányosságot kérő betegek támogatására.

– Gondolja, hogy egy állami alapítvány tud olyan bizalmat felépíteni, mint a civil kontroll alatt működő, ilyen ügyeket régóta felvállaló jótékonysági szervezetek?
– Ma is működnek állami alapítványok, és arra is több külföldi példát megnéztünk, hogy az egyedi méltányossági gyógyszertámogatásokat alapítványi keretek között intézik. Az alapítvány feladata lesz, hogy egy elismert szervezetté váljon. Sok beszélgetést, vitát le kell folytatni ahhoz, hogy kirajzolódjanak a hazai társadalom elvárásai, prioritásai. Mindenre egészen biztosan nem lesz pénz, ahogyan a világ egyik országában sincs pénz mindenre. Számos dilemmában dönteni kell, hogy a rendelkezésre álló összegből milyen elvek mentén szülessenek meg a támogatási döntések.

– Az eddigi nyilatkozatokból tudható, hogy nem kerül át minden egyedi méltányossági döntés az alapítványhoz.
– Amikor olyan gyógyszerre kérnek egyedi méltányosságot, aminek már van valamilyen hazai támogatása, tehát a finanszírozónak van valamilyen ármegállapodása a gyógyszercéggel, azok az ügyek maradnak továbbra is a NEAK hatáskörében. Szintén maradnak a NEAK-nál a már folyamatban lévő kezelések. Amikor pedig egy korábban nem támogatott hatóanyag valamilyen indikációban bekerül a finanszírozásba, onnantól újfent a NEAK alá fog tartozni az is. Hasonlóan, azok a diagnosztikai eljárásokra benyújtott egyedi méltányossági kérelmek, amelyek egy nem finanszírozott indikációra vonatkoznak, ugyancsak maradnak a NEAK-nál.

– Ez alapján az esetek nagyobb részében nem lesz változás.
– Az alapítvány azokban az ügyekben dönt, amikor olyan teljesen új terápiákat vagy gyógyászati segédeszközöket kérvényeznek, amelyeknek semmilyen szinten nincs támogatása idehaza. Ezekben az esetekben fordulhat elő leginkább, hogy egy rigorózus hatósági eljárás helyett indokolt lehet a méltányosságot jobban érvényesítő megközelítés. Néhány éve még 700 millió forintos volt egy beteg legdrágább gyógyszere, ma már 1 milliárd 300 millió forintos gyógyszer is létezik. Ez nemcsak pénzügyi, hanem jelentős részben társadalmi kérdés is, hogy a rendelkezésre álló összegből egyetlen ember gyógyszerére milyen esetben költsünk vagy ne költsünk el ennyi pénzt, és azt milyen más tételek rovására tegyük meg.

– Az érintettek részéről honnan lehet tudni, hogy egy konkrét eset éppen kihez tartozik majd?
– Sem a betegektől, sem az orvosoktól nem várható el, hogy hatóanyagonként nyomon kövessék, hogy aktuálisan mi melyik kategóriába tartozik. Szeretnénk megőrizni az egyutas rendszert: a kérvények egységesen, egy kapun át beérkeznek, majd ott a megfelelő helyre kerülnek. Fontos, hogy az elszámolás se változik, tehát az továbbra is a gyógyszertárakon, illetve a kórházakon keresztül történik, mert ekkor lesz valid információ arról, hogy ki és mit kapott. Az ellátás és a logisztika tehát nem fog változni. Maga a döntési pont az, amely az esetek egy részében az alapítványhoz kerül.

B. Papp László / MKOT.hu