Belebetegednek a gyógyításba a doktornők

Aki az orvosszakmában tudományos karriert szeretne befutni, annak rendszeresen kell publikálnia, ám család és munka mellett erre általában nem marad idő. Sok orvosnő karrierje megtorpan a gyermekvállalás után. Ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy például az addig rendkívül elfoglalt gyermeksebész inkább háziorvosként, a belgyógyász pedig patológusként folytatja az életét. „Ragadós padlónak” nevezik azt, amikor az ember önszántából nem lép tovább, sőt olykor inkább „visszalép”. Sokan kudarcként élik meg, hogy nem gyakorolhatják tovább eredeti szakmájukat. Talán segíthetne a probléma megoldásában a külföldön már működő mentorrendszer, amikor az egyetemi évek alatt és a pályakezdés időszakában idősebb, tapasztalt kolléga segíti a fiatal orvost a karriertervezésben, a szakmai kapcsolatok építésében és az emocionális kihívások kezelésében.

Az nemzetközi jelenség, hogy az orvos mentális egészsége – a nagy fokú érzelmi megterhelés következtében – rosszabb, mint más diplomásé. Ám fizikai állapotuk – mivel az átlagnál jobban ismerik a megelőzés, a gyógyítás lehetőségeit – jobb szokott lenni. Az valóban hungarikum, hogy a magyar orvosnők testi egészsége is rosszabb. Kutatásaink alapján ennek egyebek mellett az az oka, hogy hivatásuk gyakorlása mellett otthon rengeteg házimunkát kénytelenek végezni, s a gyermekgondozás feladata is nagyrészt rájuk hárul. Ráadásul az orvosi hivatást jellemzően azok a nők választják, akik szeretnek az élet minden területén maximálisan teljesíteni. A perfekcionizmus, a „szupernőszindróma” az ő esetükben az átlagosnál is gyakrabban vezet testi-lelki kimerültséghez, betegséghez, kiégéshez – olvasható a Magyar Nemzetben közölt interjúban, amely teljes terjedelmében az MNO.hu portálon érhető el.