Az öregedés növeli a rákkockázatot – de csökkentheti is?

Az életkort a rákbetegségek egyik legfőbb kockázati tényezőjének tartják, amelynek oka, hogy a genetikai mutációk évek és évtizedek alatt felhalmozódnak a sejtekben, és végül a rák kialakulásához vezetnek. Azonban a mostani eredmények szerint az egyre magasabb életkor paradox módon védelmet is nyújthat a daganatos betegségekkel szemben.

A Medical Online által szemlézett cikk első szerzője Dr. Xueqian Zhuang szerint a tüdőrákot, mint sok más ráktípust, a legtöbb embernél 70 éves kora körül diagnosztizálják. De furcsa módon amint elérjük a 80. vagy 85. életévünket, az előfordulási arány ismét csökkenni kezd. “Kutatásunk segített rámutatni arra, hogy ez miért van így” – tette hozzá. “Az öregedő sejtek elvesztik megújulási képességüket, és ezáltal a rák során megjelenő kontrollálatlan növekedésre, osztódásra való képességüket is.”

Annak vizsgálatára, hogy a rákos megbetegedések előfordulása miért éri el a csúcsot a korai időskorban, majd kezd újra csökkenni, az MSK kutatócsoportja tüdő adenokarcinómás egér modellszervezeteket tanulmányozott – az öregedés laboratóriumi modelleken történő tanulmányozását többek között az teszi kihívássá, hogy az egerek két év alatt érik el az emberek 65-70 éves korát, ami a kísérleteket hosszadalmassá és erőforrás-igényessé tette. A kutatók megállapították, hogy ahogy az egerek öregszenek, egyre több NUPR1 (nuclear protein) fehérjét termelnek, ami egy transzkripciós regulátor molekula. Az egyre több NUPR1 fehérje hatására pedig a tüdő sejtjei úgy működnek, mintha vashiányos állapotban lennének.

“Az öregedő sejtekben valójában több vas van, mint a fiatalabb sejtekben, ám még nem teljesen tisztázott okokból mégis úgy működnek, mintha a vasmennyiség nem lenne elég” – magyarázta Dr. Zhuang.

Mivel az idősebb egerek sejtjei úgy működtek, mintha nem lett volna bennük elegendő vas, elvesztették regenerációs képességük egy részét. És mivel ez a regenerációs képesség közvetlenül összefügg a rák kialakulásával, a kontrollálatlan sejtburjánzással, az idősebb egereknél sokkal kevesebb daganat alakult ki, mint fiatalabb társaiknál.

“Érdekes módon ez a hatás visszafordítható volt, ha az idősebb egereknek több vasat adtunk, vagy ha csökkentettük a NUPR1 mennyiségét a sejtjeikben. Úgy gondoljuk, hogy ez a felfedezés közvetlenül is segíthet a betegeken. Jelenleg emberek milliói élnek – különösen a COVID-19 világjárványt követően – elégtelen tüdőfunkcióval, mert a tüdejük nem gyógyult ki teljesen a fertőzésből. Az egereken végzett kísérleteink rámutattak, hogy a vas adagolása segíthet a tüdő regenerációjában, és már most is nagyon jó módszereink vannak arra, hogy a gyógyszereket közvetlenül a tüdőbe juttassuk – egy ilyen bejuttatási mód például az asztma inhalátorokhoz hasonló módszerek alkalmazása. De itt jön a képbe a felfedezés kétélűsége is. Azzal, hogy helyreállítjuk a tüdő sejtjeinek regenerálódási képességét, egyben növeljük a szövetekben a rákosodási hajlamot is. Tehát ez a fajta megközelítés nem biztos, hogy megfelelő azok számára, akiknél magas a rák kialakulásának kockázata” – tette hozzá Zhuang.

A teljes cikk a Medical Online oldalán olvasható.