A medullaris pajzsmirigyrák diagnosztikája és kezelése

Célkitűzés és módszer: A tanulmányban négy magyar egyetemi központban 2000 és 2023 között diagnosztizált medullaris pajzsmirigyrák eseteket elemezték restrospektíven. Vizsgálták a demográfiai adatokat, a biokémiai markereket, meghatározták a betegség stádiumát, elemezték a beavatkozás típusait, valamint a szérumkalcitonin kettőződési idejét és a betegség lefolyását.ű

Eredmények: A 171 esetből 156 beteg volt alkalmas a bevonásra. A diagnózis időpontjában nyirokcsomó-érintettség 37,5%-ban volt jelen. Preoperatív kalcitoninmeghatározás az esetek 84,2%-ában, vékonytű-aspirációs biopszia a betegek 72%-ában történt. A preoperatív citológia az esetek 67,4%-ában igazolta a medullaris pajzsmirigyrákot. A betegek közel egyharmadát IV. stádiumban diagnosztizálták. Totalis thyreoidectomia és nyirokcsomó-dissectio 53,8%-ban történt, ez az arány nagyobb volt 2015 után, mint korábban (p<0,05). A kalcitoninértékek alapján 44 beteget gyógyultnak tekintettek a műtét után. Progresszív betegséget az esetek 47,8%-ában észleltek. A műtét utáni első évben a betegek 75%-ában volt elérhető kalcitoninmérés. A két évnél rövidebb posztoperatív kalcitoninkettőződési idő
szignifikánsan rövidebb progressziómentes túléléssel járt, mint a két évnél hosszabb kalcitoninduplázódási idő.

Megbeszélés: A genetikai vizsgálatok az esetek 34,2%-ában azonosítottak csíravonali tirozin-kináz-receptor (RET) mutációkat, főként a 634-es kodonban. Tirozin-kináz-inhibitorokat 35 előrehaladott esetben alkalmaztunk. Szelperkatinibkezelés mellett ritkábban észleltek betegség progressziót, és kevesebb volt a mellékhatás, mint a multikináz gátlók adása esetén.

A publikáció INNEN letölthető.