Felhívás

• Nincs találat

A fájdalomcsillapításhoz jól kell tudni beszélni a fájdalmakról

A daganatos betegségnek ma már nem kell fájdalommal járnia, az viszont fontos, hogy mindenki (a beteg, a hozzátartozó és az orvos is) jól beszéljen a fájdalomról, mert ez az, ami általában nem szokott sikerülni – hangzik el a 24.hu hospice-ról szóló riportjában.

Rendszeresen tapasztaljuk, hogy a betegnek nagy fájdalmai vannak, és panaszkodik, hogy sok orvossal találkozott, mégsem sikerült hatékonyan csillapítani a fájdalmát – mondja a portálnak nyilatkozó hospice-palliatív orvos, aki szerint ebben nem feltétlenül rendszerhibát kell keresni. A fájdalomcsillapítás nehéz és időigényes feladat, hogy mennyire, azt egy hospice-ba bekerülő beteg felvétele példázza: akár egy órán keresztül faggatják, amennyire lehet, hogy hol és hogyan fáj neki. Az nem elég, ha azt mondja, fáj a hasa, ki is kell deríteni, pontosan hol, milyen mértékben, mennyi gyógyszert kapott eddig rá. Megannyi kérdéssel és visszakérdezéssel jár a fájdalom bemérése, vagyis az idő és a kommunikáció a kulcs ahhoz, hogy a szenvedést enyhíteni lehessen.

Az egészségügyben azonban sok idő nincs a betegre, ráadásul az orvosok többsége nem tud eleget a fájdalomcsillapításról, sőt félnek attól, hogy az erősebb hatású készítményekkel bajt okoznak – mondja a szakorvos, aki ezt azzal magyarázza, hogy a fájdalomcsillapítás mögött nincs elég tudás, mert nincs erre megfelelő idő a képzésben.

Ráadásul a fizikai mellett létezik a lelki fájdalom is, amit ugyanúgy kell csillapítani, és ennek detektálására – nem meglepő módon – szintén nem elég húsz perc. Mert nemcsak a beteggel, hanem a családjával is beszélgetni kell, csak úgy derülhet ki, hogy van-e esetleg egy olyan befolyásoló hozzátartozó, aki azt sulykolja a betegnek, hogy márpedig nem fáj. Sokszor előfordul az is, hogy maga a beteg titkolja a fájdalmat, mert vissza kell mennie dolgozni, különben nem lesz pénzük ételre sem. Közben meg kétrét görnyed, annyira rosszul van.

A fiatalabb generáció már sokkal könnyebben beszél a lelki fájdalmakról, és nyitottabbak a pszichológusi segítségre is. Régebben gyengeségnek számított, ha valaki bevallotta: fáj a lelke. Ma már talán jobban fel merik vállalni önmagukat, saját bonyolult lelküket az emberek. Azt, hogy nem csak húsból vagyunk, mondja a szakorvos.

A teljes riport a 24.hu oldalon olvasható.