Nem mindenki akarja tudni, meddig élhet még

Két most megjelent közleményben is arra a következtetésre jutottak: egyáltalán nem igaz, hogy a betegek minden esetben szembesülni akarnak várható életkilátásaikkal. Az ilyen tartalmú beszélgetések ráadásul nem csak a betegeket, hanem az őket kezelő orvosokat is erősen érintik.

Dr. Robert M. Arnold (University of Pittsburgh, Pennsylvania), aki évtizedek óta foglalkozik orvosi kommunikációval és a halál közeli betegek ápolásával a Medscape Medical News kérdésére válaszolva azt mondta: „A cél nem az, hogy elmondjunk egy embernek valamit, amit ő nem akar tudni. Inkább segíteni kell a betegnek, hogy megbirkózzon jelenlegi helyzetével”.

A Dr. Jushua Lakin (Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School) és dr. Jacobsen a JAMA Internal Medicine-ben azt fejtegette, mit tegyen az orvos, aki úgy érzi, hogy kötelessége lenne a beteget várható élettartamáról felvilágosítani és ez feszültséget teremt közte és betege között, aki viszont nem akar a dologról tárgyalni. Azt állítják, hogy a probléma nem a prognózist nem akceptáló beteg, és nem is a pesszimista orvos, hanem maga a progrediáló betegség, erre kellene fókuszálni. Olyanformán kellene fogalmazni, hogy „úgy gondolom (vagy az Ön orvosai úgy gondolják), hogy még hosszan élhet a szívbetegségével, de aggódom, hogy ez az idő elég rövid is lehet, mindössze néhány év”. Ilymódon adtunk egy nem konkrét prognózist, ugyanakkor az orvos és a beteg is egy oldalra került a betegség elleni harcban.

A közleményekről részletesebben az Orvostovábbképző Szemle Online írt.