Emlősebészet: új szakmai konszenzus a nyirokcsomó-eltávolításról

Nem indokolt az axilláris nyirokcsomó-disszekció, ha az őrszemnyirokcsomóban csak néhány sejt vagy mikro-/makrometasztázis igazolható: bizonyos szigorú feltételek megléte esetén, a szisztémás gyógyszeres kezelés és a sugárterápia helyettesíti a radikális sebészi beavatkozást – derült ki többek között abból az előadásból, amelyben az emlőrákkal foglalkozó vezető hazai szaktekintélyek konszenzusára épülő, friss szakmai ajánlást ismertette prof. dr. Lázár György a Magyar Sebész Társaság június elején megrendezett kongresszusán, amelyről a Medical Online közölt összefoglalót.

Az emlőrák diagnosztikája és ellátása olyannyira dinamikusan változó területe az orvostudománynak, hogy szinte évről évre új módszerek, új gyógyszerek, és új kezelési adatok kerülnek nyilvánosságra e témakörben. A nemrég Kecskeméten megrendezett III. Emlőrák Konszenzus Konferencián (2016. május 20–21.) az emlőrákkal foglalkozó hazai centrumok vezető szakembereiből álló 6 munkabizottság (diagnosztikus radiológia/nukleáris medicina; sebészet; patológia; sugárterápia; szisztémás kezelés; gondozás, rehabilitáció, pszicho-onkológia) áttekintette az elmúlt évek új eredményeit, és javaslataikban a hazai ellátási gyakorlatra adaptálva, valódi konszenzust kialakítva foglalták össze a legfontosabb előrelépéseket.

Az emlőrák sebészi kezelése terén egyre nagyobb jelentőséget nyer a minimális, de hatásos kezelés elve – az ún. maximálisan tolerálható kezelés helyett –, amelynek értelmében a műtétileg kezelt esetek száma csökken, a kezelés eredménye viszont várhatóan javul a korábbi gyakorlathoz képest. A modern emlősebészet mottója tehát a radikalitás csökkentése, és ezzel összhangban az emlő megtartásra való törekvés. E célkitűzésnek természetesen sokrétű feltételei vannak, ezért tekinthető igen fontos előrelépésnek az az újonnan kialakított álláspont, amely szerint akár többgócú (multifokális, multicentrikus) emlődaganat esetén is kiküszöbölhető az emlők eltávolítása – akkor, ha mindössze két góc jelenléte igazolható, és ezek egymástól távol helyezkednek el. Ilyen esetben a gócok kimetszését követő megfelelő onkoterápia (sugárkezelés, illetve szisztémás gyógyszeres kezelés) elégséges és eredményes ellátást biztosít.

Kiemelt figyelmet érdemel az őrszemnyirokcsomó prognosztikai szerepének átértékelése. Tanulmányok igazolták, hogy amennyiben a nyirokutakon keresztüli áttétképzést jelző őrszemnyirokcsomóban csak néhány sejt van jelen vagy ún. mikrometasztázis (2 mm-nél kisebb daganatos sejtcsoport) mutatható ki, nem kell axilláris nyirokcsomó-disszekciót végezni; az adjuvans onkológiai kezelés helyettesíti a sebészi kezelést. Mi több – és ez az egyik legnagyobb újdonság – bizonyos szigorú feltételek mellet akkor sem kell sebészi kezelést alkalmazni, ha egyetlen vagy legfeljebb 2 nyirokcsomóban már valódi áttétképzés (2 mm-t meghaladó kiterjedésű daganatos sejtcsoport) igazolható – a sugárkezelés és a szisztémás farmakoterápia ebben az esetben is helyettesíti a sebészi kezelést. Ezáltal jelentősen csökkenthető a beteg megterhelése, ami nagyon komoly előrelépés az emlőrák ellátása terén.

Az emlőmegtartás milyenségével kapcsolatos igények is megfogalmazódtak, hiszen a betegek életminősége szempontjából a műtét utáni állapot esztétikai, kozmetikai jellege is igen lényeges szempont. E téren szintén sokat fejlődött a sebészet, így az onkoplasztika kiemelt szerephez jut az emlőmegtartó műtétek során.

A szakorvos szemével „izgalmas új terület” a szisztémás gyógyszeres kezeléseknek a sebészi kezeléshez való, megváltozott viszonya. Amíg ugyanis régen majdnem minden szolid daganat esetén a sebészi eltávolítás jelentette az elsődleges eljárást, és az előrehaladott stádiumú, nem reszekálható daganatok jóformán hatásos kezelési lehetőség nélkül maradtak, addig ma már a sebészi kezelést megelőző onkoterápia (neoadjuváns vagy primer szisztémás kezelés) az esetek egy jelentős részében oly mértékben képes csökkenteni a daganat kiterjedését, hogy utat nyit a sebészi ellátás előtt. E módszert ma már az emlődaganatok ellátásában is egyre gyakrabban alkalmazzák, és nem csak az előrehaladott, elsődlegesen nem reszekálható daganatok esetében jöhet számításba. A betegek egy jól körülírható csoportjában a gyógyszeres kezelés igazoltan olyan hatásfokú, hogy a tumor gyakorlatilag el is tűnik, ami nyilvánvalóan komoly túlélés-nyereségben is megnyilvánul.

Az újonnan megfogalmazott szakmai ajánlások jól tükrözik, hogy a sebészet módszertanában jól alkalmazkodik a komplex kezelés elvéhez, és így a radikális műtétek visszaszorulása vagy akár a műtét elmaradása is jelentős terápiás eredmény a sebész szemével.

A teljes összefoglaló a Medical Online szakportálon olvasható.