Vastagbélrák gyógyítása: sokkal több élet megmenthető lenne

A vastagbéldaganatok ellátása a klinikai onkológián belül az egyik legszervezettebb terápiás algoritmus szerint működhetne – feltéve, ha a szűrés, a diagnosztika és a kezelés egymásra épülő rendszerként működik, nem pedig egymás mellett. A Rákutatók podcastban nyilatkozó Bodoky György professzor, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke arra hívta fel a figyelmet: a szűrés ma nem éri el azt a lefedettséget és hatékonyságot, amellyel nagyobb arányban befolyásolni lehetne a hazai halálozási mutatókat.

„Egy jól szervezett szűrőprogram, ha azon részt vesznek az emberek, évente mintegy 4500 emberéletet menthetne meg Magyarországon” – hangsúlyozta. A jelenlegi, döntően székletvérvizsgálatra épülő rendszerrel szemben a professzor a kolonoszkópiát tekinti a valódi minőségi szűrés alapjának, amely nemcsak felismerni képes a daganatot, hanem megelőzni is annak kialakulását a polipok eltávolítása révén. Amint említette, az USA-ban már 45 éves kortól ajánlott szűrési korhatár szerinte hazai szinten is indokolt lenne, tekintettel az egyre fiatalabb korban jelentkező esetekre.

A korai stádiumban felfedezett daganat szakszerű sebészi eltávolítása sok esetben definitív megoldást jelenthet. A nyirokcsomó-érintettség esetén alkalmazott kemoterápia jelentősen javítja a hosszú távú túlélést. Bodoky professzor külön figyelmet szentelt az áttétes esetek ellátásának is, amely szerinte „a terápiás gondolkodás érettségét” kívánja meg. Az oligometasztatikus betegek esetében a cél a gyógyszeres előkezelés utáni reszekció lehetőségének biztosítása, míg előrehaladottabb eseteknél a palliatív célú, de célzott és molekulárisan illesztett kezelések hozhatnak eredményt.

Külön hangsúlyt kapott az adásban az onkológiai szemlélet integráltsága. Bodoky György szerint a célzott és immunterápiák hatékony alkalmazása csak akkor valósítható meg, ha a molekuláris diagnosztika a terápia tervezésének kiindulópontja. Úgy fogalmazott: „Egy vastagbélrák diagnózisának ma szerves része a molekuláris patológiai vizsgálat, amely világos terápiás utat jelöl ki az onkológus számára.” Ennek biztosítására centralizált, de hozzáférhető rendszer kialakítását tartja szükségesnek, megfelelő minőségbiztosítási háttérrel.

A kezelési folyamat lezárulta után a rehabilitációra is kiterjedő betegútmenedzsmentet szorgalmaz, pszichológusi, dietetikusi, gyógytornászi és szociális támogatással. Modellként a Dél-Pesti Centrumkórház onkológiai centrumát említette, ahol 2025-ben külön onkorehabilitációs részleget indítottak. Véleménye szerint a multidiszciplinaritásnak nemcsak az onkoteamekben, hanem a beteg hosszú távú követésében és reintegrációjában is alapelvvé kell válnia. A professzor az onkológiai osztályokat olyan egységekként képzeli el, amelyek nemcsak gyógyítanak, hanem aktívan dolgoznak a beteg életminőségének helyreállításán is.