Hogyan csökkenhet az életkorral a rákkockázat?

A kutatás során fiziológiásan öregedő egereket és emberi tüdősejteket vizsgáltak, különös tekintettel a tüdőben található AT2 típusú alveoláris sejtekre, amelyek őssejtként viselkedve képesek kiindulópontjai lenni a tüdőráknak. Az öregedéssel ezek a sejtek elveszítik „őssejtjellegüket”, kevésbé képesek osztódni, így csökken a tumorképző potenciáljuk is. A háttérben a NUPR1 nevű transzkripciós faktor aktiválódása áll, amely serkenti a lipocalin-2 termelését – ez a fehérje vashoz kötődve megzavarja a sejten belüli vasellátottságot, vashiányos állapotot idéz elő, ami leblokkolja a sejtciklust. A folyamat tehát egyfajta „tumorgátló” hatást fejt ki az öreg sejtekben, még ha nem is szándékosan.

A kutatók azt is kimutatták, hogy ez az állapot mesterségesen megfordítható: ha gátolják a NUPR1–lipocalin-2 tengelyt vagy vasat juttatnak vissza a sejtekbe, az öreg AT2 sejtek visszanyerik osztódási képességüket, és ismét hajlamossá válhatnak a tumorképződésre. Ezzel szemben fiatal sejtekben ugyanez a manipuláció sejtpusztulást (ferroptózist) válthat ki. A NUPR1 aktivációja az öreg sejtekben részben annak is köszönhető, hogy életkorral lazul a DNS metilációs mintázata: olyan szakaszok válnak aktívvá, amelyek fiatal sejtekben még csendben maradnak. Az eredmények arra utalnak, hogy az öregedéssel járó epigenetikai és vasanyagcsere-változások nemcsak korlátozzák a regenerációs képességet, hanem bizonyos szövetekben paradox módon a rák kialakulásának kockázatát is mérsékelhetik.

Az eredeti közlemény a Nature oldalán található meg, amit a napokban magyarul a HVG szemlézett.