Ruzsa Ágnes MKOT elnök: „felértékelődik a klinikai onkológia”

A daganatellenes terápiás paletta kiszélesedésével, a személyre szabott orvoslás egyre nagyobb térhódításával együtt a klinikai onkológia szerepének további felértékelődését vetíti előre dr. Ruzsa Ágnes, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) megválasztott elnöke, akinek meglátása szerint ezzel az MKOT sok területen eddig is hiánypótló szerepe még inkább felerősödik. A kaposvári Kaposi Mór Oktatókórház onkológiai centrumvezető főorvosa nagy előrelépésnek tartja, hogy ráépített helyett immár első szakvizsgának választhatják a végzős orvostanhallgatók a klinikai onkológiát, amitől azt várja, hogy több fiatal dönt a szakterület mellett. Ruzsa Ágnes az interjúban arról is beszél: bízik abban, hozzá tud járulni ahhoz, hogy a kimondva-kimondatlanul olykor egymással rivalizáló orvostársaságok között minél több együttműködési pont legyen.

Dr. Ruzsa Ágnes– Debütál a Klinikai Onkológia, az MKOT hivatalos lapja. Ritkaság, hogy manapság új tudományos folyóirat jelenik meg.
– Ez is jelzi az orvostársaságunk megerősödését és jelentőségének növekedését. Ez részben az MKOT évek óta tapasztalható aktív tevékenységének, részben annak is a hozadéka, hogy a gyógyításban is egyre inkább felértékelődik a klinikai onkológia, mint tudomány gyakorlati szerepe. Amint a folyóirat két főszerkesztője, Bodoky György és Kopper László professzorok az előszóban kitérnek rá, a klinikai gyakorlat, így a kiadvány középpontjában a tradicionális mellett egyre inkább a molekuláris alapokra helyezett gyógyszeres kezelés áll. Ugyanakkor egy multidiszciplináris szakterület legkorszerűbb műveléséhez szükséges a társszakmák újdonságainak ismerete is, ezért a folyóiratban a diagnosztikai kérdések és más terápiás eljárások speciális problémáinak bemutatása is hangsúlyos lesz.

– A folyóirat lehet zászlóshajó, viszont csak az egyik pillére az MKOT tevékenységének.
– Minél intenzívebb kapcsolatokat szeretnénk építeni a szakorvos kollégákkal és a társszakmák képviselőivel. Ezt szolgálja egyrészt a megújult honlapunk is, másrészt azok a hagyományos és népszerű tudományos rendezvényeink, amelyeket 2014-ben is megrendezünk. Kezdődik ez rögtön a júniusi siófoki Onco Update konferenciával, amelyen az Egyesült Államokban szervezett ASCO kongresszuson résztvevő kollégák áttekintő előadásokban számolnak be az ott hallott legújabb kutatási eredményekről. Ezt követi novemberben a kétévente megszervezett nagyszabású kongresszus, amely iránt már most nagy az érdeklődés: neves külföldi előadókat is várunk, s ismét nemcsak az onkológusokra, hanem a társszakmákra, a szakdolgozókra is gondolni fogunk, valamint a laikusoknak szóló ismeretterjesztő tevékenység keretében tervezzük a daganatos betegek országos napjának megszervezését is. Az orvos-beteg viszony javítása, az érintettek és a szélesebb nyilvánosság edukációja érdekében álltunk a Rákgyógyítás.hu portállal együtt mi is a Gyógyulj Velünk Egyesület által a vastagbélrákos betegekről szóló országos médiapályázat mellé tudományos partnerként. Szintén a nyitást, a minél szélesebb körű információátadást szolgálja az MKOT úttörő kezdeményezése, amely keretében összegyűjtjük és mindenki számára hozzáférhetővé tesszük a hazai intézményekben zajló onkológiai klinikai gyógyszervizsgálatokat. Egyre több kórház és klinika hozza nyilvánosságra kutatási listáját az MKOT honlapján keresztül.

– Az MKOT ugyanakkor nem az egyetlen hazai onkológiai orvosszakmai szervezet. Rivalizálnak vagy együttműködnek?
– Erről mindenképp beszélni szeretnék: számomra az egyik legnagyobb ösztönzést az adta az MKOT elnökség elvállalására, hogy tenni szeretnék a szakmai társaságok közeledéséért. Alkalmasnak is érzem magam erre: a habitusom és az, hogy nőként másként közelítek a dolgokhoz, úgy vélem, alkalmassá tesz arra, hogy lágyítsak a viszonyokon. Ebben léptünk is előre,  fogadókészséget érzek erre. Megkockáztatom: a jelenlegi szakmai társasági elnökök többségével a kollegialitáson túl barátinak is nevezhető a kapcsolatunk. Számomra nagyon fontos, hogy ne elszeparált társaságok dolgozzanak az onkológiában és a kapcsolódó szakterületeken, hanem tudjunk egymás törekvéseiről, s ne gátoljuk, hanem minél több kapcsolódási ponton erősítsük egymást.

– Bár most a tudományos és a szakmai törekvéseken a hangsúly, nem lehet megkerülni a kérdést: mi a helyzet a betegellátással? Van mivel gyógyítani?
– Ugyan első ránézésre nagyon széleskörűnek tűnik a hozzáférés, a részletekbe menve kiderül, ezt nem lehet általánosítani minden területre. Az új innovatív terápiák befogadásán gyorsítani kellene, a már befogadott speciális terápiák terén pedig el kell kerülni a túlzott centralizációt. A központosítás egy mértékig természetesen támogatandó, hiszen azáltal a szakmai tapasztalat is koncentrálódik, viszont a betegek esélyegyenlősége ellen hat, ha túl szűkre szabják azon intézményi kört, ahol egy-egy kiemelten költséges terápiához hozzájuthatnak a betegek. Ezt a mindennapokban tapasztaljuk is, hogy a biológiai terápiák egy részéhez nehézkesen jutnak hozzá a betegek. Ha egy ellátóhely centrumjogot nyer, ott megvannak a szakmai és tárgyi feltételek, s elég nagy az ellátási körzete is, nem tartom indokoltnak költség oldalról sem a korlátozást. Az egészségügyi kiadások megítélésével az a baj, amit már sok közgazdász is megfogalmazott, hogy az egészségügy által megtermelt nyereség nem az egészségügyben mutatható ki leginkább, hanem a nemzetgazdaság és a társadalom más alrendszereiben. Ha ezt a büdzsé sarokszámainak kijelölésekor nagyobb hangsúllyal vennék tekintetbe, nagyobb szeletet hagynának az egészségügynek, mert azt befektetésnek tekintenék.

– Ahogyan az oktatás is befektetés. Onkológusból lesz idehaza utánpótlás?
– A végzős orvostanhallgatók körében még mindig érzékelek félelmet az onkológiától, amit sokan úgy ítélnek meg, hogy nincs sikerélmény, s rákkal foglalkozni a depresszió biztos útja. Kétségtelen, hogy sokkal több beteget elveszítünk, mint más szakmákban, de sokat ad az orvosnak is, amikor egy heroikus küzdelmet siker koronáz vagy ha a teljes gyógyítás már nem reális, de még éveket tudunk adni a betegeinknek elfogadható életminőségben. Ebben óriási előrelépés történt az elmúlt egy-két évtizedben. Lényeges változás ettől az évtől, hogy a klinikai onkológia már nem ráépített diszciplína, hanem első szakvizsga, ami lehetőséget teremt arra, hogy rezidenseket képezzünk, s a fiatal orvosok nagyobb perspektívát lássanak az onkológiában. Az oktatási feltételek ugyan még hagynak kívánnivalót, nem mondhatjuk, hogy teljesen fel vagyunk készülve a képzésre, ezért is nagyon lényeges, hogy a kongresszusokon, a továbbképzésszerű szimpóziumokon minél több kolléga részt vegyen. A fiataloknak vonzó lehet, ha látják mekkora léptekkel halad előre ez a szakterület, s az onkológia dinamikus fejlődésének messze nincs még vége. Én ritka kivétel vagyok, mert 15 éves korom óta onkológus akartam lenni. A fiam jövőre szakvizsgázik, sugárterapeuta lesz, de a klinikai onkológia is érdekli. Büszke vagyok rá, hogy sikerült őt megfertőznöm, s szerintem eredményesen tudnék kampányolni a hivatásunk mellett az orvosegyetemeken is.

Forrás: B. Papp László – MKOT.hu
Fotó: Umberto Pezetta – Zalai Hírlap


Kapcsolódó cikkek

MKOT 2018. Minden jog fenntartva. Website by Ranlom