Rákkutatás a betegek részvételével (4.)

Veszprém, Miskolc, Budapest Szent Imre Kórház és Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika – a cikksorozat azt mutatja be, milyen tapasztalatokat szereztek Magyarország onkológiai osztályain a klinikai kutatásokról, s egyes intézetekben mely betegségtípusok tudományos vizsgálatára koncentrálnak.

– Emlőtumorokban, vastagbél- és végbélrákban, emésztőszervi daganatokban folytatunk vizsgálatokat, ám egyes betegeink részesei olyan kutatásoknak is, amelyek a petefészekrák, a prosztatadaganatok vagy egyes szarkómák hatékonyabb terápiáját célozzák – sorolja dr. Faluhelyi Zsolt, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház onkológiájának osztályvezető főorvosa a betegségtípusokat, amelyekben jelenleg az intézményben klinikai gyógyszervizsgálatok futnak. Nagyon pontosan behatárolt, hogy mely betegeknél alkalmazhatók a klinikai kutatások során vizsgált hatóanyagok, ebből is következik, hogy a különféle betegségek között nagy aránybeli eltérések vannak: az emlőrákos és vastagbélrákos betegeknek majdnem a fele, a prosztatatumorral kezelt pácienseknek a negyede kapcsolódott be valamely kutatásba.

A vizsgálatok Veszprémben elsősorban helyileg előrehaladott vagy áttétes tumoroknak a kezelését célozzák. A cél minden esetben, hogy összehasonlíthassák a vizsgált szer mennyiben hatékonyabb a daganatok méretének csökkentésében, az áttétek terjedésének lassításában, az életminőség fenntartásában és a hosszabb élet elérésében mint a már bevezetett protokollok.

Felértékelődő kutatások

Dr. Faluhelyi ZsoltA főorvos pozitívnak tartja, ha egy onkológiai intézményben minél több vizsgálat zajlik. Ezzel a betegek hozzájuthatnak a világon aktuálisan elérhető legkorszerűbb gyógyszeres terápiákhoz, az orvosok pedig szakmailag fejlődnek; az osztálynak bevételt, az egészségbiztosításnak pedig megtakarítást jelent, hogy a vizsgálatba bevont betegek gyógyszerköltségét nem az állami kassza, hanem a gyógyszervizsgálatot megrendelő nemzetközi cégek finanszírozzák. A klinikai vizsgálati lehetőségek különösen felértékelődnek akkor, amikor a gyógyszerkassza behatároltsága miatt egy-egy újabb terápia annak ellenére nem vagy csak késve kerül be az állami finanszírozásba, hogy már bizonyították hatékonyságát.

A kutatások számának ugyanakkor határt szab, hogy e kísérleti terápiákat nagyon szoros betegkontroll kíséri, az osztályok kapacitása, az orvosi létszám pedig korlátozott.

A vizsgálatok keretében nemcsak teljesen új hatóanyagokat tesztelnek, hanem nyomon követik azokat a gyógyszereket is, amelyeket már évek óta használnak valamelyik daganattípus kezelésére. Ahhoz, hogy az adott terápia hozzáférhetővé váljon másféle tumorral kezelt betegek számára is, minden esetben külön-külön be kell bizonyítani annak hatásosságát. Univerzális rákgyógyszer ugyanis nincs, s vélhetően nem is lesz, mivel még az azonos szervből kiinduló daganatoknak is sokféle altípusa létezik. Ez az oka annak, hogy két, látszólag azonos betegséggel diagnosztizált és hasonló állapotban lévő rákbetegnek is gyökeresen eltérhet a kezelése.

A beteg érdeke az első

Révész János, a miskolci megyei kórház onkológusa rámutat: a gyógyszeripari kutatások – nemcsak az onkológiában, hanem más területeken is – kezdetekben elsősorban a sok embert érintő betegségekre fókuszáltak, ez a magyarázata annak, hogy az emlőrák és a vastagbéltumorok területén van ma a legszélesebb gyógyszerkínálat. Ahogyan azonban egyre inkább sikerül pontosabban megcélozni a betegséget, előtérbe kerülnek olyan daganattípusok is, amelyek eleinte kevésbé kaptak hangsúlyt. Az onkológus a pajzsmirigyrákot hozza fel példaként, amely kapcsán egyre több vizsgálat indul, de említhető a veserák is, amelynek kezelésére az elmúlt két évben négy új gyógyszert is törzskönyveztek.

Dr. Révész János– A kemoterápiát sokan a citotoxikus, azaz sejtmérgekkel történő kezeléssel azonosítják. Ennek az az alapja, hogy egy-két évtizede még nem tudtuk megmondani egy adott gyógyszerről, melyik beteg számára lesz hatékony és kinél nem. Ma erre egyre gyakrabban tudjuk a választ, mivel a patológiai vizsgálatok során a tumorsejteken sikerült olyan receptorokat azonosítanunk, amelyek révén pontosabban megítélhető, hogy az egyre szélesedő gyógyszerpalettából kinek melyik terápia segíthet – fogalmaz Révész János.

A klinikai kutatásokban való részvétel természetesen mindig önkéntes, ám ez nem azt jelenti, hogy jelentkezés útján toboroznák a betegeket. Minden esetben pontosan meg van határozva, hogy a daganat típusa, kiterjedtsége, szövettani jellemzői, a páciens gyógyszerei, kísérőbetegségei, aktuális állapota alapján kit szabad bevonni. Révész János az egészségügyi ténye-zőkön túl megemlíti: az orvosnak a betegek együttműködési készségét is mérlegelnie kell, mert a hatásvizsgálatban fegyelmezett gyógyszerszedést, esetenként betegnapló írását, a kontrollvizsgálatokon való pontos megjelenést várnak el.

Ugyan egy kutatási programból bármikor kiléphetnek a betegek, ám az eredményesség szempontjából ezt igyekezni kell elkerülni. Ezt szolgálja az is, hogy a gyógyszervizsgálat megkezdése előtt minden beteg részletes felvilágosítást kap mind a várható előnyökről, mind az esetlegesen felmerülő mellékhatásokról és kockázatokról, így valamennyi információ ismeretében tud mérlegelni. Révész János tapasztalata szerint tíz beteg közül, akinek felajánlják a részvételt, nyolc-kilenc él is azzal.

– Alapvető etikai követelmény, hogy a tudomány érdeke nem helyezhető a beteg egyéni érdeke elé. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy klinikai kutatásba csak olyan betegek hívhatók meg, akik számára vélhetően előnyt jelent a részvétel – magyarázza Révész János.

A kutatásba bevont betegeknek tehát nő az esélyük arra, hogy egy ígéretes terápiában vesznek részt, azonban közülük végül nem minden beteg kapja meg a vizsgálati készítményt. Egy új gyógyszernek ugyanis csak akkor lehet a hatékonyságát pontosan felmérni, ha azonos körülmények között van egy betegcsoport, amelyiknek beadják, s egy másik, amelyiknek nem adják be a szert – utóbbit nevezik kontrollcsoportnak. A kiválasztás itt már véletlenszerű, s a torzítások elkerülése érdekében gyakran sem a beteg, sem az orvosa nem tudja, hogy ki melyik kategóriába tartozik. A kontrollcsoport tagjai sem placebót kapnak – ez rákbetegségeknél elfogadhatatlan volna –, hanem azt a rutinkezelést, amelyet az adott betegségben egyébként is megkapnának, hátrány tehát semmiképpen sem éri őket.

Azonosítják, majd támadják a célpontokat

– Sokak szerint a hazai kórházak sem személyi, sem tárgyi feltételeikben nem vehetik fel a versenyt a nyugati intézményekkel, ugyanakkor a visszajelzések alapján a nemzetközi kutatócégek elismerik a hazai szakértelmet és elkötelezettséget – mondja dr. Nagy Zsuzsanna, a fővárosi Szent Imre Kórház klinikai onkológiai profilvezető főorvosa. Kijelentését azzal támasztja alá: sok onkológiai osztály több kutatási felkérést kap, mint amennyit összesen fel tud vállalni, a tudományos feladatok ugyanis nem mehetnek a napi betegellátás rovására. Az osztályon kezelt betegek közül jelenleg minden harmadik-negyedik részese valamelyik gyógyszervizsgálatnak.

Dr. Nagy Zsuzsanna– A világ számos pontján egymással párhuzamosan zajló klinikai kutatásokkal az a cél, hogy egy új hatóanyagnak minden jellemzőjét pontosan megismerjük. Ez szoros betegkövetést és rendkívül részletes dokumentációt jelent. Emiatt a betegeknek gyakrabban kell ellenőrző laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokon részt venniük, az orvosoknak pedig természetesen gyakrabban kell értékelniük ezeket az eredményeket. Ennek hozadéka az lehet, hogy az eddigieknél hatékonyabb terápiás lehetőségeket sikerülhet azonosítani – magyarázza Nagy Zsuzsanna. Hozzáteszi: mindez nem jelenti azt, hogy a már ismert kezelések esetében ne történne meg minden betegnél a szükséges ellenőrzés és követés.

– A daganatok diagnosztikájában egyre inkább képesek vagyunk olyan egyedi génhibákat azonosítani, amelyek alapján mind nagyobb eséllyel sikerül a vizsgálatokba bevonni azokat a betegeket, akik számára várhatóan a rutinkezelésekhez képest előnnyel jár az újabb hatóanyag alkalmazása. Ezek a genetikai jellemzők sokszor meghatározó szerepet játszanak a daganatok növekedésében és a tumorsejtek szaporodásában, következésképpen terápiás célpontokat jelenthetnek. Ma már egyre több olyan gyógyszer áll rendelkezésünkre, amelyeket e célpontok ellen fejlesztettek ki. Tehát előbb azonosítjuk a daganatsejteken a lehetséges támadási felületeket, majd azokat célzottan pusztítjuk – fogalmaz Nagy Zsuzsanna. Megjegyzi: az említett vizsgálatok a daganatból korábban diagnosztikus célból már kinyert szövetmintákból elvégezhetők, azaz nem igényelnek újabb beavatkozást.

– Sajnos a célzott terápiák sem csodaszerek, azaz különböző betegeknél eltérő hatékonysággal alkalmazhatók. Amíg emlőrákban vagy vastagbélrákban a korábbiakhoz képest javuló eredményeket értünk el a betegség gyógyításában, vannak olyan daganattípusok, például a hasnyálmirigyrák, ahol egyelőre csak nagyon korlátozottan tudjuk befolyásolni a betegség lefolyását. A modern terápiáknak ugyanakkor abban is megmutatkozik a jelentőségük, hogy ha számottevően már nem is tudjuk növelni a gyógyulás esélyét, a betegek akkor is jobb életminőségben, azaz kevesebb panasszal és a korábbiakhoz képest tovább élhetnek. A tüneti, illetve szakszóval palliatívnak nevezett kezelések egyrészt a betegséggel együtt járó panaszok, például a fájdalmak csillapítását, másrészt a gyógykezelések által kiváltott mellékhatások csökkentését célozzák – tájékoztat Nagy Zsuzsanna.

Átalakuló onkológiai szemlélet

– A jövőben kisebb hangsúlyt kap, hogy egy tumor hol helyezkedik el, ennél fontosabbá válik a daganatszövet biológiája. A gyógyszeres terápia megválasztásában kevésbé lesz meghatározó, hogy emlőrákról vagy tüdőrákról van szó, ehelyett maguknak a sejteknek a viselkedése és struktúrája lesz a döntő. Ez jelöli ki azokat a támadáspontokat, ahol eredménnyel beavatkozhatunk a sejtciklusba, hogy ezáltal gátolni tudjuk a sejtburjánzást – érzékelteti a kutatások irányvonala nyomán körvonalazódó jövőképet dr. Dank Magdolna, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának osztályvezető docense.

Dr. Dank MagdolnaA klinikán számos kutatás zajlik, így az orvosoknak jó rálátásuk van a holnap gyógyszereire. A fővárosi ellátóhely nemcsak azokban a vizsgálatokban vesz részt, ahol már viszonylag sok beteg megkap egy-egy újfajta hatóanyagot (szaknyelven ezek a fázis III és fázis IV vizsgálatok), hanem már a tesztelés koraibb (fázis II) szakaszában bekapcsolódnak. Ez azt jelenti, hogy a betegek akár évekkel korábban hozzájutnak egyes hatóanyagokhoz, mint ahogy azokból törzskönyvezett készítmény válik.

– Egy gyógyszer élete két részre osztható: az első szakaszban a klinikai vizsgálatokban körülhatárolt, homogén betegcsoportot kezelünk. A második szakasz is sok tapasztalatot tartogat, mert az engedélyezést követően, ha a terápia a rutinkezelés része lesz, széles betegréteg számára elérhetővé válik. Amikor már több száz, több ezer beteg megkap egy adott gyógyszert, fény derülhet az egyes országokban tapasztalható nemzeti sajátosságokra is. A törzskönyv ugyan az egész Európai Unióra érvényes, ám a hatást befolyásolhatják a nemzeti jellemzők: a magyarok például sokkal zsírosabban esznek, sokkal több embernek vannak koleszterin- és vérnyomásgondjai mint a mediterrán népeknél, s ezek a kísérőbetegségek, illetve az ezekre szedett gyógyszerek is befolyásolhatják az onkológiai terápiákat – érzékelteti Dank Magdolna mennyire körültekintőnek kell lenni egy-egy új rákgyógyszer alkalmazásánál. Hozzáteszi: az objektív hatásosság mellett az eredményességet a páciensek hozzáállása is meghatározza, ezért fontos (lenne), hogy a betegeket mindenhol partnerként kezeljék.

– A betegek tájékozottságának két szélső értéke van. Egyre növekvő tábort alkotnak az internetgeneráció tagjai, akik olykor olyan cikkeket is hoznak, amelyek még hozzánk sem jutottak el. Utánajárnak a dolgoknak, s bár gyakran belefutnak nem hiteles információkba is, érdeklődésük előrevivő és alapvetően pozitív. A másik végletet azok adják, akik mindent rábíznak az orvosra, mondván, ők maguk úgysem értenek hozzá – fogalmaz Dank Magdolna. Azzal fejezi be: természetesen a betegnek nem kell értenie az orvosláshoz, az viszont fontos, hogy értse azt, mi miért történik vele, mert akkor tud partnerként együttműködni. Ez pedig attól függetlenül érvényes minden betegre, hogy a kezelése gyógyszervizsgálat keretében vagy a klinikai rutint követve zajlik.

Kapcsolódó cikkek:
Rákkutatás a betegek részvételével (1.)
Rákkutatás a betegek részvételével (2.)
Rákkutatás a betegek részvételével (3.)
Rákkutatás a betegek részvételével (5.)


Kapcsolódó cikkek

MKOT 2017. Minden jog fenntartva. Website by Ranlom