Rákgyógyítás: lesújtó bizonyítványt kapott Magyarország

HírszerzőMiközben gyógyszerkiadásunk megfelel az európai átlagnak, rákgyógyításra fele annyit se költünk mint az unióban általában, a legújabb készítményekhez való hozzáférésben pedig sereghajtók vagyunk. Ezek a fő megállapításai annak a nemzetközi kutatásnak, amelyben az országok gyógyszerhez való hozzáférését, a rákbetegség társadalmi terheit, előfordulási és halálozási adatait vetették össze a kutatók.

A világ vezető egészségügyi közgazdászai, a svéd Karolinska Institute professzorai sok év után újra feltérképezték a rákbetegek helyzetét a világban. A jelentést a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) vette itthon gondozásba, hogy annak – elsősorban hazánkra vonatkoztatott – következményei nyilvánosak legyenek.

A kép lesújtó: Európa uniós összehasonlításban Magyarországon a legrosszabb a helyzet a halálozási arányokat nézve. Bodoky György, az MKOT elnöke lapunknak azt mondja, az összehasonlításból az is kiderül, hogy nálunk csak a lengyelek költenek kevesebbet rákgyógyításra.

Több sebből vérzik

„A magyar rákregiszter több sebből vérzik: csupán azt tudjuk, ezzel a diagnózissal hány embert jelentenek az intézmények, illetve, hogy mennyi ember hal meg különféle rákos megbetegedésben” – mondja a professzor, aki többek között a betegség különböző stádiumairól, és a terápiás eredményekről szeretne statisztikailag többet tudni.

A most nyilvánosságra került jelentés egy igen furcsa tételt is tartalmaz: az összgyógyításra fordított összeg alacsony, ám ebből a kevés összegből kiugróan sokat költ Magyarország gyógyszerre. „Azaz: hiába költ hazánk 18 eurót egy emberre, míg Dánia például csupán 12 eurót, ha a lakosság arányához képest nálunk a legmagasabb a megbetegedések száma” – véli Bodoky György.

Amíg az egy főre jutó költés átlagosan 125 euró, nálunk mindössze 49 euró. Ugyan az ugyanígy számított gyógyszerköltség 67 kiemelt onkológiai készítmény esetében már az uniós átlagnak megfelelő, ez azonban a gyógyulási, illetve halálozási statisztikákban nem látszik.

Szemben az általános 11-12 százalékkal, nálunk a gyógyszerköltség 38 százalékot visz el, ami jelzi, hogy az ellátás egyéb területeire szinte minimális pénz marad. A szűrésre, prevencióra, műtétekre, sugárterápiára, illetve egyéb járulékos kezelésekre már nem marad elegendő pénz, de ugyanígy kevés a forrás a hatékony gyógyításhoz nélkülözhetetlen speciálisan képzett nővérek és a betegség lelki feldolgozását segítő pszicho-onkológusok alkalmazására is.

„Még mindig megéri”

A jelentés azonban pozitívumot is mutat: az onkológiai terápia az elmúlt években drámai változáson ment keresztül. Amíg korábban a rák halálos kórnak számított, ma már „nem több” krónikus betegségnél. Bodoky György szerint ez elsősorban az alkalmazott gyógyszereknek köszönhető.

A tanulmány sorra veszi még az országokat az új terápiákhoz való hozzáférés szerint is: láthatóan itt is a sor utolsó harmadában vagyunk. Lassan kerülnek be az új terápiák a klinikai gyakorlatba, felhasználásuk pedig alacsony szinten van.

Bodoky szerint egyértelműen látható az új terápiákhoz való hozzáférésen is, hogy egyes országokban mennyire vesznek részt a rákkutatásban és innovációban. A kötet szerint Magyarországon erre a területre – legalábbis az onkológiában – szinte semmi sem jut.

A professzor szerint azonban a közvetett költségek, úgy, mint inaktivitás, rokkantság, munkaképesség elvesztése, még mindig drágább, mint a betegek meggyógyítása. Tehát: gazdaságilag is megéri a gyógyítás, annak költsége ugyanis sokszorosan megtérül.