Megérné meggyógyítani a rákbetegeket

Miközben gyógyszerkiadásunk megfelel az európai átlagnak, rákgyógyításra feleannyit se költünk, mint az unióban általában, a legújabb készítményekhez való hozzáférésben pedig sereghajtók vagyunk. Ezek a fő megállapításai annak a nemzetközi kutatásnak, amelyben az országok gyógyszerhez való hozzáférését, a rákbetegség társadalmi terheit, előfordulási és halálozási adatait vetették össze.

A svéd Karolinska Intézet két professzora, az egészség közgazdaságtan alapítói két év után újra feltérképezték a rákbetegek helyzetét a világ különböző országaiban. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) gondozásában most magyar nyelven is elérhető elemzés meglehetősen lesújtó képet fest Magyarországról: a halálozási arány európai uniós összehasonlításban hazánkban a legrosszabb, ráadásul nálunk csak a lengyelek költenek kevesebbet rákgyógyításra. Míg személyenként átlagosan 125 eurót költenek, nálunk mindössze 49-et. S bár az ugyanígy számított gyógyszerköltség 67 kiemelt onkológiai készítmény esetében már az uniós átlagnak megfelelő, ez azonban a gyógyulási, illetve halálozási statisztikákban nem látszik.

Prof. dr. Bodoky György, az MKOT tiszteletbeli elnöke hangsúlyozza: betegekre lebontva az átlagos gyógyszerköltés sem mutat jó képet, hiszen a lakosság arányához képest nálunk a legmagasabb a megbetegedések száma.

Negatívum, hogy – szemben az általános 11-12 százalékkal – nálunk a gyógyszerköltség 38 százalékot visz el, ami jelzi, hogy az ellátás egyéb területeire szinte minimális pénz marad, így a szűrésre, a prevencióra, a műtétekre, a sugárterápiára, illetve egyéb járulékos kezelésekre, de ugyancsak kevés a forrás a hatékony gyógyításhoz nélkülözhetetlen speciálisan képzett nővérek és a betegség lelki feldolgozását segítő pszicho-onkológusok alkalmazására is.

Az összehasonlításoknál a kutatók becslésekre is támaszkodtak, ám a tendenciák ettől függetlenül jól kirajzolódtak. A tanulmány sorra veszi az országokat az új terápiákhoz való hozzáférés szerint, s láthatóan itt is a sor utolsó harmadában vagyunk: lassan kerülnek be az új terápiák a klinikai gyakorlatba, felhasználásuk pedig alacsony szinten van. Bodoky György szerint egyértelműen látható az új terápiákhoz való hozzáférésen is, hogy egyes országokban mennyire vesznek részt a rákkutatásban és innovációban. A kötet szerint Magyarországon erre a területre – legalábbis az onkológiában – szinte semmi sem jut.

A kiadvány végső megállapítása szerint a rákbetegségek egészségügyi kiadásai messze elmaradnak az általuk okozott társadalmi veszteségektől: az elmaradt munka, a nyugdíj előtt elveszített munkaképesség, a rokkantság, a termelékenység-kiesés nagy károkat okoz. A konklúzió: összességében gazdaságilag is megéri meggyógyítani a daganatos betegeket, az erre fordított gyógyítási költség ugyanis többszörösen megtérül.