Magyar Narancs nagyinterjú: Bodoky György az onkológiai ellátásról

A Magyar Narancs nagyinterjút adott közre Bodoky Györggyel, az Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) tiszteletbeli elnökével. A szűrések, az onkológiai ellátás, a finanszírozás, a betegút, a protokollok kérdése egyaránt napirendre került.

– Miért nem lehet ugyanolyan „behívós” szűrővizsgálatokat végezni vastagbélszűréskor, mint az emlőráknál?
– A népegészségügyi szűrés felett eljárt az idő. Inkább propagandára lenne szükség, minél több nyílt beszédre, akár arra is, hogy például a szappanoperákban essen szó a szűrésekről. A Facebooktól kezdve mindent arra kellene használnunk, hogy felhívjuk a figyelmet. Úgy vélem, ez működne, gondoljon csak arra, hogy amikor Reagan elnök vagy II. János Pál pápa rákos lett, megugrott a szűrésre jelentkezők száma. Sokat számít az is, hogy mennyire őszintén és természetesen tudunk a rákos megbetegedésekről, a megelőzésről, a szűrésről beszélni.

– Az onkológia hosszú ideje kiemelt területnek számít az egészségügyön belül.
– Ez így van, a finanszírozásban és a szervezettségben is. Az onkológia elmúlt 20 évének egyik pozitívuma, hogy megindult a centralizációs folyamat, nem lehet bárhol ellátni az onkológiai beteget, csak az úgynevezett centrumokban. Ez valóban óriási előny azoknak a betegeknek, akik eljutnak oda. Ám az igazi probléma a betegút, hogy a tünetek észlelése után milyen gyorsan jut el a páciens az onkológiai ellátóközpontba.

– Vagyis a beteg beleragad az alapellátásba.
– Pontosan, így önmagában az nem segít, hogy hozunk egy rendeletet, hogy két héten belül el kell végezni a CT-vizsgálatot, ha felmerül a daganat gyanúja. Odáig el kell jutni, lehetőleg minél gyorsabban. Ehhez viszont rák­éberebbnek kellene lenni, úgy a lakosságnak, mint az orvosoknak. Ráadásul a diagnózishoz szövettani vizsgálat is kell, amihez patológusokra lenne szükség, de ez ma hiányszakma. Örülünk, hogy a CT-re kevesebbet kell várni, de van más terület is, ami anyagi forrást és odafigyelést igényelne.

– Megfelelő a diagnosztikai háttér, van például elegendő képalkotó berendezés? Tudomásom szerint ebben szintén elmaradtunk a környező országoktól, a cseheknél és a szlovákoknál kétszer annyi CT és MR jut egy betegre, mint nálunk.
– Jelentős fejlesztések voltak, így emelkedik a képalkotó vizsgálatok száma nálunk is, de az tény, hogy még mindig elmaradunk az uniós átlagtól. De leginkább a volumenkorlát (az elszámolható teljesítmény meghatározott mennyisége; az egészségpénztár ennek alapján fizet a intézménynek – a szerk.) az, ami a kapacitásnak gátat szab, s akadályozza a diagnózisok felállítását.

– Az onkológia tavalyi költségvetése 164 milliárd forint volt. Elegendő ez a pénz és megfelelő helyre kerül?
– Az onkológia primer gyógyszeres ellátása jól finanszírozott, de a daganatos betegellátáshoz szükség van a sebészetre is, ami mélyen alulfinanszírozott. Egy intézményen belül az onkológia előnyt élvez a sebészethez képest, holott ezeknek egyenértékűeknek kellene lenni. A patológia hasonló helyzetben van: sok vizsgálat ráfizetéses, noha elengedhetetlenek lennének a megfelelő gyógyszer kiválasztásához. Vannak ugyanis olyan gyógyszerek, amelyeket értelmetlen a betegnek adni, ha annak hatását egy szövettani vizsgálat eleve kizárja. Így az összköltség szempontjából rentábilis lehetne, ha ezeket a patológiai vizsgálatokat finanszíroznák, kivédve ezzel bizonyos gyógyszerek felesleges alkalmazását.

– Ki dönti el, hogy a centrumokban milyen terápiás protokollokat alkalmazzanak?
– A protokollok elég pontosan körülírják, hogyan kell egy beteget ellátni, és hogy ez megfelelő legyen, azért az onkológiai központ szakmai vezetője felelős. Nagy mozgástér nincs, az onkológia jól szabályozott terület. De itt jön a kérdés, hogy milyen gyógyszerek érhetők el az adott protokollból azonnal és finanszírozott formában? Magyarországon a daganatos beteg gyógyszerhez való hozzáférése az elmúlt években hagy némi kívánnivalót maga után: négy éve nem történt gyógyszerbefogadás. Közben a be nem fogadott gyógyszerek jó részét egyedi méltányossági kérelemmel megkaphatják a betegek.

– Mit jelent ez pontosan?
– A beteg úgy jut a gyógyszeréhez, hogy az orvosával kérelmet ad be a biztosítóhoz, hogy finanszírozza a kezelését. És várja, hogy 30 napon belül hoz-e levelet a postás pozitív válasszal. Úgy vélem, ez méltatlan formája a daganatos betegek kezelésének. Általában finanszírozzák az ilyen kérelmeket, ezért nem értem, hogy miért jobb a költségvetésnek, hogy őrült összegeket költ egyedi méltányosságra, holott költhetné befogadott gyógyszerekre is.

– Miért olcsóbb egy befogadott gyógyszer, mint az egyedi méltányossággal igényelt?
– A daganatellenes gyógyszerért ma Magyarországon a beteg nem fizet, de a társadalom sokkal drágábban jut hozzá, mert az egyedi méltányossággal megvásároltak esetén a teljes árat kell fizetnie a biztosítónak, míg ha befogadott, akkor alkupozícióban van a gyógyszer gyártójával szemben, mert nagy tételben vásárol. Nagyon drága gyógyszerekről beszélünk: betegenként havi többmilliós tételekről. Ez azért bosszantó, mert ebből a pénzből sokkal több gyógyszert lehetne venni, ha be lennének fogadva.

A teljes interjú a Magyar Narancs weboldalán olvasható.


Kapcsolódó cikkek

MKOT 2017. Minden jog fenntartva. Website by Ranlom